Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

GAZDÁLKODÁS, TERMELÉS ÉS ÁRUCSERE A KORA ÚJKORI MISKOLCON - GYULAI ÉVA

amelyben az esztavátát és a gerebent leányára, Veres Gergelyné Borbálára hagyja.

524 A XVII. századi adóösszeírások említik még a takácsokat is a mesterségek között, nemkülönben a borbélyokat, akik a korban seborvosi feladatot is elláttak. 1700-ban Aszalós Péter a kocsmáról részegen hazatérvén feleségét bántalmazta, majd azt mondta neki „Ecsegi Panna, szívem, hidd ide a borbélyt, hadd vágjon eret rajtam".

525 A fazekasok viszont sehol nem szerepelnek az adójegyzékekben, pedig a fazekasságnak jelentős múltja van a diósgyőri vár vidékén, a régészeti ásatások a várban nagy mennyiségű középkori és kora újkori cseréptöredéket hoztak felszínre. A XVI-XVII. századi leletanyag rokon az északkelet-magyarországi várak cserépanyagával, s ezek mögött a kutatás végvárak körüli mezővárosi fazekasságot feltételez, amely a felvidéki városok iparánál provinciálisabb, de a reneszánsz, sőt keleti stíluselemeket egységessé ötvöző fazekasságot sejtet.

526 A XVI. századi miskolci fazekasságnak ismert darabja az a MISKOLCI MIHALI feliratú díszes diósgyőri akantuszleveles kályhacsempe, amelynek mestere az egri várban is dolgozott 1574-ben, s műhelyéből több korabeli kályha is kikerült.

527 A fazekasok azonban nemhogy céhet nem alakítottak a XVILI. század előtt, hanem még a XVII. századi adójegyzékekben sem emlékeznek meg róluk; tehát mesterségük nem számított adóköteles foglalkozásnak. Az agyaggal, mint legolcsóbb (de távolról sem mindegy, hogy milyen minőségű) alapanyaggal és egyszerű koronggal dolgozó fazekasok jó része feltehetően a kevésbé tehetősek, zsellérek közül került ki, a XVI. századi dézsmajegyzékekben is feltűnően sok Fazekas nevű ad igen alacsony dézsmát. Pedig termékeikre még a társadalom alacsonyabb rétegeiben is igényt tartottak, így csupán a források hallgatnak a fazekasok tevékenységéről. A miskolci iparűzők mind céhes, mind adóköteles csoportjából a XVII. század végi forrásokban hiányzik a pékmesterség, pedig a városiasság kritériumaként értékelhetjük annak az élelmezési iparág524 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/d. IL I. 7. 525 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 1501/b. XV. 37. doboz 526 VIDA G. 1994. 14-23. pp. 527 VOIT P. 1954. passim