Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

GAZDÁLKODÁS, TERMELÉS ÉS ÁRUCSERE A KORA ÚJKORI MISKOLCON - GYULAI ÉVA

a mezővárosok gazdasági erejére. 1686-ban „Buda vára építésére" 900 szekeret követeltek Miskolctól.

431 A gratuitus labor mellett általános volt a végvárak katonáinak élelmezése is, mint különleges teher. 1649-ben a diósgyőri vitézeket mind a miskolciak, mind a szentpéteriek hetente 200 kenyérrel voltak kötelesek ellátni,

432 de a városon áthaladó királyi csapatokat is kénytelenek voltak élelmezni, amint a vármegyének panaszolják 1689-ben: „Straser úr őkegyelme regimentiből háromszáz gyalog németek harmad egész napig laktak rajtunk, kiknek bőven kellett étellel és itallal gazdálkodnunk, midőn kimentenek is egy jó vágó[marhá]t, egynéhány bárányokat, két hordó bort, egynéhány száz kenyereket kellett adnunk, és egyéb konyhára valót".

433 A legjellegzetesebb hódoltság kori adófajta török adó volt, nemcsak azért, mert párhuzamosan szedték a magyar adófajtákkal, hanem, mert a summás adózás miatt a mezőváros maga állapította meg, maga repartiálta, osztotta el az adót a város lakosai, illetve mindazok között, akik miskolci ingatlannal rendelkeztek. A török adó intézménye hihetetlenül megnövelte a mezőváros tanácsának szerepét, hiszen az állami adó alól mentes, sőt birtokos, vagyis jobbágyokkal rendelkező nemesektől is követelhette a török adóhoz való hozzájárulást miskolci lakásuk, ingatlanaik alapján. Ez a követelés nemcsak a kommunitás súlyát értékelte fel, hanem állandó konfliktusforrást is teremtett a város és nemes lakosai között. A török adót Miskolc summásan fizette, vagyis az összes adót, függetlenül attól, hogy milyen címen szedte a török állami és földesúri hatalom, egy összegben válthatta meg a város. A XVI. századi adóösszegek (900, 1100, 3000 ft, 1596-ban: 2000 ft)

434 a konjunkturális gazdasági viszonyokat tükrözik. 1573-ban a Városkönyv bejegyzése szerint a miskolciak a hatvani bégnek 3000 forintot fizettek (az elvégezett summa) alapján, de külön állami adóként „császár adójában" 230 forintot is fizettek. Ezen felül még 800 forintot az előző évi adósság fejében. A bég vajdája vett rajtuk 250 forintot, a basa a liszt 431 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/a. 1. köt. 419. p. 432 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/b. III. III. 381. 433 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/b. IV. I. 69. 434 MOL UeC106/75