Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

GAZDÁLKODÁS, TERMELÉS ÉS ÁRUCSERE A KORA ÚJKORI MISKOLCON - GYULAI ÉVA

nárt követelnek. Ebből kitűnik, hogy a két középkori városrész elválasztása nemcsak topográfiai és igazgatási jellegű lehetett, hanem gazdasági különbség is volt a jobbágytelkek között. Ha természetbeni járadékot tekintjük, 1563-ban az óvárosiak 52 köböl zabot vagy árpát is adtak, vagyis külön fizettek a tavaszi gabona után, valamint 52 kenyeret is, míg az újvárosiaktól ezt nem követelték. 1596-ban hasonlóan szolgáltak az Óvárosban telkenként fél köböl zabbal és a négy telek utáni egy kenyérrel. Mivel gabonából és borból egyaránt kilencedet szolgáltattak, a különbség az óvárosi telkek utáni szántóföldek nagyságában rejlett. Az 1702. évi Kötelkönyv adatai is aláhúzzák, hogy míg az újvárosi telkek után 14 darab szántóföld járt a három nyomáson, az újvárosiak külsősége legfeljebb 10 föld (vagy kevesebb) körül mozgott. A különbség talán az újvárosi telkek későbbi telepítésére vezethető vissza, amikor a határban már nem lehetett az előzőekhez hasonló földdarabokat kihasítani. A magasabb cenzust feltehetően ezt kiegyenlítendőként kérték a földesurak, de az a forrásokból nem tűnik ki, vajon milyen gazdasági tevékenységgel állították elő ezt a készpénzes többletet az Újváros jobbágyai. Hogy - városrészük közelebb lévén a legelőkhöz talán állattartással, esetleg ipari tevékenységgel, a források alapján nem dönthető el, bár elgondolkodtató, hogy az 1563. évi urbárium egy 50 köblös hordó sört is előír nekik, igaz, ezt pénzre is átfordíthatják. A mezőgazdasági termelés alapvető kérdése a bel- és kültelek nagysága, minősége, melyre a XVIII. századi telekmérések előtt nincsen számszerű adat, mivel a földeket holdban, kötélben vagy egyszerűen darabban mérték, az egységekhez pedig nem rendeltek állandó mérőszámot. A város első ingatlanösszeírása, az 1702. évi Kötelkönyv sem a beltelkekre, sem a külsőségekre vonatkozóan nem tartalmaz területmértéket, a középkori eredetű telekkimérési rendszert azonban egyértelműen igazolhatjuk általa. A telekkönyv és a korabeli ingatlanforgalomra vonatkozó iratok igazolják, hogy az intravillanumban négy telek tartozik egy egységbe, melyek az extravillanumban is egymás melletti szántókat és réteket bírnak. A város 1817. évi Domby-féle telekkönyve bécsi négyszögölben megadott értékeinek visszavetítésével és bizonyos a kora újkorban használt borsodi földmértékek egybevetésével igazolható, hogy a kötél vagy kö-