Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

GAZDÁLKODÁS, TERMELÉS ÉS ÁRUCSERE A KORA ÚJKORI MISKOLCON - GYULAI ÉVA

mezőváros termelési rendszerének. A középkor végén, újkor elején a telekállomány és a város társadalma is viszonylag kompakt, jobbágyi jellegű volt, nemcsak a jogviszonyt, adózást de a gazdálkodás egészét tekintve is, természetesen a királyi joghatóság és a mezővárosi viszonyok indukálta szabadabb ingatlanforgalommal. A zálogbirtoklás első időszakában, a Balassa házaspár földesurasága idején ez a rendszer tovább konzerválódott, de a század utolsó harmadában is a jobbágyi termelés túlsúlya volt a városra jellemző. A város első urbáriuma ezt a középkori örökséget tükrözi, 20 körüli nemesi telkével és 250 körüli egész jobbágytelekkel és 75 zsellértelekkel. Ez a jelentős termelési erő már az első ismert dikális összeírásban is feltűnik, 1544-ben Miskolc összes egysége majd kétszáz portányi adóképességet jelent, s a következő, Miskolc 1544. évi török felégetése után 1549. évi dica-jegyzékében a portaszám szintén száz fölött van, s ha a nova domus egységet, a még nem adózó de már benépesülő vagy újratelepülő népességet nézzük, a maga szám (26) a pusztítás után is vitalitást, termelési kedvet mutat. Az urbáriumba felvett puszták (2 az Óvárosban és 19 az Újvárosban) sem a gazdaságok pusztulását jelzik, hiszen az 1564. évi dikális összeírás az Óvárosban 14, az Újvárosban 11 ház lett puszta a pestis miatt (per pestem déserte). 7. táblázat: Miskolc porta-összeírása 1549-ben 1. A mezőváros 55 porta Domus nova 26 Szolgák 6 Bírák 5 Zsellérek 20 Megégett 8 Malmok 6 2. [Zsellér]utcák 60 porta Szegények 23 Összesen: 115 porta Az 1563. évi urbárium mind az Óvárosban, mind az Újvárosban 30 dénár körüli évi pénzbeli járadékot fektet le (az Óvárosban kevesebbet), amennyiben az állatokat (ökröket illetve disznót) is pénzben váltják meg a jobbágyok. A század végén, az 1596. évi urbáriumban az Újváros jobbágytelkei után 54, az óvárosiak után 32,5 dé-