Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

GAZDÁLKODÁS, TERMELÉS ÉS ÁRUCSERE A KORA ÚJKORI MISKOLCON - GYULAI ÉVA

kolci nemesek többször egymással is konfliktusba kerültek a bormérés kérdésében, így 1642-ben Gombos Pál és Antal Péter tépte le erőszakkal a Bornemisszák majd Dőryek nevezetes udvarházáról a kocsmát jelzi borostyáncégért (hederae seu signi educillaris), amint Bornemissza Gáspárnak és Dőry Istvánnak a vármegyénél tett tiltakozásából kiderül.

293 A nemesek miskolci ingatlanszerzése az ország török alóli megszabadulása után sem maradt abba, sőt a Habsburg hatalom az itteni értékes ingatlanokkal igyekezett híveit jutalmazni. 1689-ben a vértesi Vérthesy-Nemes Máté és két borsodi birtokos, Ládházi Imre és Ambrus szerez nádori donációt két teljes nemesi udvarházra - az egyik Miskolcon, a másik Keresztesen van -, valamint felsőábrányi, geleji és vezekényi (Heves m.) részbirtokokra.

294 Az ingatlanok azonban csak a lehetőséget teremtették meg a gazdálkodáshoz, a szakértelem, ügyesség, kitartás a nemeseknél sem hiányozhatott, ha jó gazdák akartak lenni. A kortársak is elismerték a jó gazdákat, amilyen Majoros Pál is lehetett, aki Dőry Lénárd halála után elvette özvegyét, Szegi Erzsébetet, s bár szakértelménél egyebet (talán neve is erre utal) nemigen vitt a házasságba, az árvákat illető Dőry-örökségen rögtön haszonnal kezdett gazdálkodni.

295 A miskolci nemesség nemcsak számában gyarapodott igen nagy mértékben, hanem a város gazdaságában is egyre meghatározóbb szerepet játszott. A nemesek cserélődése a miskolci ingatlanok bérlői, tulajdonosai körében újabb és újabb tőkeerővel, gazdasági vitalitással rendelkező réteget ültetett az ingatlanokra. A XVI. század második felében a mezőgazdasági termékek óriási konjunktúrája főként a miskolci és környékbeli közrendű rétegből emelt fel és tett vagyonossá majd nemessé egyes elemeket, a XVII. század bizonytalan, veszélyekkel teli dekonjunkturális időszakában pedig inkább külső, a 293 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 501/c. XVIII. IX. 68. 294 Borsod vármegye oklevelének töredéke. 1689. B.-A.-Z. m. Lt. LV. 501/d. I. 34. 295 Majoros Pál uram mikor Dőry Lénárt uram özvegyét ehette, öszvekelések után mindjárt majorkodni kezdett Dőry Lénárt uram háza és a Fábián kapun kívül való házhelyekhez tartozó földeken, ismét Lőrinc deákné curiája után való szabad ortványokat és a diósgyőri ház után való földeket is egynélwny esztendeig bírta, szántotta s vetette, Dőry Lénárt uram árvái jussokra nézve és annak színe alatt [...] A Szentgyörgy-hegen lévő szőlőt sokáig bírta Majoros Pál és alkalmas hasznát vette. Tanúvallatás Dőry Lénárd örökségéről. 1691. B.-A.-Z. m. Lt. LV. 501/a. 12. köt. 199. p.