Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

GAZDÁLKODÁS, TERMELÉS ÉS ÁRUCSERE A KORA ÚJKORI MISKOLCON - GYULAI ÉVA

ványföld is tartozik. Az utóbbi a váron belül van Szepessy Pál háza mellett. Ehhez járul négy majorsági, vagyis dézsmamentes szőlő (cum liberis vineis allodialibus) a környékbeli szőlőhegyeken, a diósgyőri Baráthegyen, a miskolci Istenhegyén és Királyon valamint a tapolcai promontóriumon.

193 Az ingatlanok még 1708ban is 900 forintot érnek meg özvegy Szepessy Pálnénak, aki a Bárczay árvák gyámjától - aki feleségével Pathaitól visszaváltotta a birtokrészt - ekkor veszi zálogba a leégett miskolci házat, a diósgyőri puszta telket és parlagszőlőket. A Szepessyek különben a birtok egy részét, a miskolci házat már előbb zálogba vették Bárczay Jánostól.

194 Ambrus deák ingatlanainak a XVII. század végére szinte teljessé lett pusztulása jellemző sorsa a XVI. század második felében felvirágzott, és a XVII. századi háborús, dekonjunkturális időszakban lehanyatlott mezővárosi nemesi birtokoknak, de a Szepessyek ajánlata, akik ellenkező karriert futottak be, mutatja, hogy a Miskolc köré koncentrálódott kis birtokcsoport kedvező lehetőséget kínál a XVITI. század megélénkülő gazdasági viszonyai között is. Miskolczi Ambrus virágzó gazdaságához hasonló volt Zalatnay Bertalané is. Míg Ambrus deák várszolgálatával szerezte vagyonát, Bertalan deák állami szolgálatban állt, harmincados volt,

195 ami a vámügyek intézése mellett az egyéni vagyonosodásban sem vált hátrányára. Hogy miért éppen a diósgyőri uradalom területén szerezte jószágait és kapott ezekre a királytól nova donatiot, nem tudjuk, de feltűnő a birtokainak Diósgyőr-Miskolc környéki koncentrációja. 1572-ben iktatják be; a kúriák és szőlők mellett a legértékesebb ingatlanának egy miskolci malom tűnik, amelyhez zsellérek és szőlő is tartozik (molendinum in fine oppidi fundatum unacum inquilinis et vineis ad idem molendinum pertinens).

196 A malom birtokjogát illetően 193 Ambrus deák örököseinek peranyaga több helyen is fennmaradt. B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/d. I. 4., IV. 501/d. I. 7., IV. 501/1. 5. köt. 459-481. pp., IV. 501/a. 9. köt. 411-412. pp. 194 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 501/1. 5. köt. 544-545. pp. 195 Bartholomeum Zalathnay tricesimatorem suae maiestatis. 1575. B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/1. 4. köt. 200. p. 196 MOL P 108 (Esterházy hg. It.) Rep. Fasc. L N° 234.