Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)
GAZDÁLKODÁS, TERMELÉS ÉS ÁRUCSERE A KORA ÚJKORI MISKOLCON - GYULAI ÉVA
rült, itt alakult ki major, itt élt a tapolcai ispán is a XVII. században. 1632-ben Pribék Miklós jószágigazgató panaszkodik a tapolcai apátnak, hogy a diósgyőri kapitány mindszenti udvarháznál lévő szénát elhordatta, az udvarház lakatját leverette, s onnan mindent elhordott, s félő, hogy a kocsmára is rátörnek, s kiütik a hordók fenekét. 138 A tapolcai apátság gazdasági ügyeit a XVI. század végén, XVII. század elején - amíg a birtok kamarai kezelésben volt, és Szendrő várához tartozott - a szendrői gondviselő látta el, aki a helyi „kerülők" segítségével szedette be a dézsmát, valamint intézte a dézsma körüli ügyeket a diósgyőri vár tiszttartójával, hiszen a görömbölyi, miskolc-mindszenti és miskolci jobbágyoknak mindkét birtokon és joghatóság alatt voltak szőleik. A tapolcai apát mindszenti zselléreinek külön tiszttartója-gondviselője volt, amint 1633-ban a miskolci nemes, Vendéghi Lukács vallja, akinek egykor bátyja viselte ezt a tisztséget. 139 Görömböly 1570-es urbáriumában említik a birtok tisztviselőjét, ekkor azonban nemcsak az egykori apátság, hanem a Szepesi Kamara és a diósgyőri földesurak mint a birtok átmeneti birtoklói, dézsmálási adminisztrációját is összevetik: „Szüret idején egykor az apát Vendéghbiro nevezetű embere a szőlőhegyen körbejárva vizsgálta meg a kitaposott szőlőt, hogy vajon a mustot jól kitaposták-e belőle, és nem a faluba vitték le átvizsgálásra, ezt a szokást a szepesi [kamarai] urak is megtartották. Balassa Zsigmond és Perényi Gábor [földesjurak idejében pedig a faluba vitték le, és a hegybíró vizsgálta át. A kitaposott szőlő felett talált mustot elvette. " 140 A mindszenti zselléreknek bírájuk is volt, akinek tanúsága a mindszentiek végrendelkezésénél is elengedhetetlen volt. 1650 körül, amikor a rokonaira megharagvó mindszenti asszony, Tóth Mihályné a református egyházra kívánja hagyni a Mindszenten épített házát és szőleit, „ebben az időben az miskolci 138 Pribék Miklós levele a tapolcai apátnak. Miskolc, 1632. jan. 26. FLE AV N° 2066. 139 1633. HmLt XIII-3/c. 51. Cl. III. fasc. TTT. N° d/2587 140 Tempore vindemiae olim homo abbatis sive Vendéghbiro nuncnpatur, in promonihorio circumeundo uva calcata videbat, an mustum bene decolalum fuisset, nec in possessionem in revidendum introducta, quod etiam per dominos Scepuenses observabatur. Temporibus vero dominorum quondam Sigismundi Balassa et Gabriel Pereny in possessionem introducta et per monatorem revisa sunt. Mustumque super iis inventum per eundem perceptum. FLE AV N° 2066. Vö. DOBROSSY I. 1978-1979. passim