Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

MISKOLC TOPOGRÁFIÁJA A XVI-XVII. SZÁZADBAN - GYULAI ÉVA

zéletben, de a város mindennapi életében, sőt a városképben is. A legtekintélyesebb nemesek kúriája, rezidenciája fontos városképi elem, viszonyítási pont, hely lett a városban a korszakban. Miskolc 1563. évi urbáriuma az Óvárosban 17, az Újvárosban 4 nemesi házat tartalmaz, ezek némelyike mint az apátsági vagy a pálos kúria, egyházi ingatlan volt. A XVI. század utolsó harmadában az egyik legnevezetesebb miskolci kőház Miskolczi Ambrus deáké, a diósgyőri tiszttartóé és várnagyé volt, aki nemcsak nevével, származásával kötődött a városhoz, hanem azzal is, hogy feleségének és fiának temetkezőhelyéül az Avasi templomot választotta. Ambrus deák egykori miskolci házát végül 1674-ben megosztják az örökös Hányi Péter és Pathai István között úgy, hogy „az miskolczi curiának napkelet felől való medietása nyíl szerént, az udvarnak azon részre való felével jutott Hányi uramnak, az másik, úgymint napnyugat felől való része Pathai István uramnak maradott az alatta való pincével együtt. Az kapu mind a két résznek közre maradott."

139 A Kötelkönyvben 1702-ben már Dőry tulajdon, s így veszik fel: „Hetedik kötél: Dőry Pál uram Pathai háza". Miskolc nemesi ingatlanai általában a tulajdonos család nevét viselik a város topográfiájában, még akkor is, ha már más birtokolja az ingatlant. A Miskolc környékén birtokos Szirmayak is régóta rendelkeztek egy kúriával Miskolcon, s 1641-ben Szirmay Péter vármegyei jegyző tiltakozik fivérének özvegye ellen, amiatt, hogy a miskolci Szyrmayház nevű nemesi kúriát és egy tapolcai szőlőt el akar idegeníteni bizonyos miskolci lakosoknak.

240 A kúriát 1701-ben úgy írják össze Szirmay István birtokában, mint az egésztelekből álló szabad kőház, két szobával és egy pincével.

241 Ugyanebben az összeírásban szerepel a család szirmabesenyői kúriája, melyet fából építettek. 1645-ben előbb Vas Gergely, majd néhai vitézlő Szoláth Tamás házastársa, Vadközi Zsuzsanna kegyes alapítványt tesz református diákok peregrinatiójára, 800 forintot érő fő utcai kőházát hagyja erre a célra.

242 1648-ban a kegyes özvegy halála után a ház már a református egyházé, s amikor Bakos Balázs örökösei két főutcái kúrián osztoz239 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 501/1. 5. köt. 459-481. pp. 240 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 501/a. 6. köt. 173. p. 241 MOL UeC 57/85 242 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 501/a. 6. köt. 428. p. és 702-704. pp., LV. 501/c. XVIII. IX. 73.