Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)
MISKOLC BIRTOKTÖRTÉNETE A KÖZÉPKORBAN - DRASKÓCZY ISTVÁN
jelző arra utal, hogy egykor gazdagon termett ez a gyümölcs ezen a vidéken. 17 A tulajdonviszonyok szempontjából a tapolcai apátság megalapítása nemzetségtől független, minőségileg új tulajdonost hozott erre a tájra. A monostornak juttatott földek ugyanis elvben egyházi tulajdonba mentek át, elidegeníthetetlenekké váltak, és az alapítóknak csupán a kegyúri jogokkal kellett beérniük. Közismert, a kegyurak nem mindig tisztelték ezt a tényt, gyakran fosztották meg apátságukat földjeiktől, jövedelmeiktől. Feltehető, hogy itt sem mehetett könnyen, amíg az egyház érvényt tudott szerezni jogainak. A XII. század elején az apátságot a Miskolc nemzetség tulajdonának mondták. Ugyanakkor szolgája, jobbágyai voltak, ami már a saját javaihoz való tulajdonjog elismerését jelentette. Ők az egyházi földesúr propriusi (tulajdonosi) hatalma alatt álltak, ami a mindennapi életben annyit jelentett, hogy nem hagyhatták el az egyházi birtokot. A jobbágy urától kapott földet, amit maga művelt. Erre való tekintettel úgy gondoljuk, hogy az egyházi tulajdonos ebben az időben már többé-kevésbé érvényesíteni tudta érdekeit. Ugyanakkor tény, az apátság javainak jó része a Miskolc nembeliek falvaiban feküdt (például Vámos, Csaba, Miskolc - a város mindszenti része), ami vitára adhatott alkalmat. Az apátság ezzel szemben - a középkori adatok szerint -, Tapolca egészét mondhatta magáénak, ahol a rokoni közösség egyetlen tagjának sincs jószága, valamint Görömbölyt, amelyre nem maradt fenn Árpád-kori adat. 18 A monostor közelében lévő területek lehettek az egyháznak a legkorábbi birtokai, amiket fokozatosan leválasztott a nemzetségi földállományról és így különálló települések keletkeztek. (Tapolca, Görömböly.) 17 KISS L. 1988. I. köt. 158, 372, 529, 548. p. II. köt. 87, 146, 148, 152, 164, 659. p. Szirma eredete nem tisztázott, a Besenyő pedig népnév (uo. 586. p.). A Miskolc nemzetségnek a XIII. század első évtizedeiben is volt Miskolc nevű tagja. A nemzetségi névadásra: KRISTÓ Gy. 1983. 37-47. p. 18 KUMOROV1TZ L. 1964. 71. p. KOLLÁNYI F. 1906. 14. p. KARÁCSONYI J. -BOROVSZKY S. 1903. 229. p.: monasterii de Taplucia, pertinentis ad genus Mizidacy (1219); uo. 267. p.: monasterii de Taplucy Miscory. SÖRÖS P. 1912. 378. p. skk; GYÖRFFY Gy. 1987. I. köt. 811-812. p. A propriusi függésre: BOLLA I. 1903. 198-220. p.