Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)

MISKOLC BIRTOKTÖRTÉNETE A KÖZÉPKORBAN - DRASKÓCZY ISTVÁN

Az eredetileg közös birtoklási viszonyok a fokozatos birtokosztályok során bomlottak fel, és az új tulajdonosok a nekik jutott birtokrészeken kezdtek önálló életet. Kialakult az egyes családok magántulajdona. Esetleg egy ilyen földesúri központ emlékét rejtheti a föld Miskolc-Várdomb alatt, ahol számos Árpád-kori cserép került elő.

19 Sajnos az osztályokat, a nemzetség kisebb családokra bomlását adatok híján nem tudjuk nyomon követni. A táj megosztása a XIII. század elejére már befejeződött. Ekkor ugyanis az ágak saját magántulajdont mondhattak a magukénak, amelyekkel kapcsolatban a rokonok csupán jogigényeiket tarthatták fenn. Ez a jogi lehetőség annyit jelentett, hogy az elhalt nemzetségi tag javait közeli rokonai örökölték, vagy egyik-másik birtok eladásakor a közeli rokonság elővásárlási joggal rendelkezett. Az is tapasztalható, hogy már a testvérek is megosztották örökségüket. Kérdéses, mennyire maradt közös kézben a tapolcai monostor kegyurasága. Az bizonyos, a XIII. század második felében már csak az egyik ág, a Panyitfi gyakorolta ezeket a jogokat.

20 Azt, hogy egyes személyek kiszakadjanak a közösségből, elősegítették a királyi adományok. A genus Árpád-kori történetének kiemelkedő személye lett Domonkos bán, aki a királyi családdal is rokonságba keveredett. Borsod vármegye mellett Gömör, Sopron, Mosón, Vas és Komárom megyében gazdagította őt az uralkodói kegy. Ama tájaktól távol, ahonnan származott, az ország nyugati szélén alapította meg a borsmonostori apátságot. Fia, Bors örökös nélküli halálával magva szakadt ennek az ágnak. A számos Borsod megyei jószág ellenére legfeljebb két birtokáról tudjuk, hogy örökölte. Az egyik a megye északi részén, a Sajótól délre eső Barca (amiért 1194-ben az uralkodó Pélyt adta neki), valamint Kaza egy része. Ez utóbbi jószág alapján feltételezhetjük, hogy a Kazai ághoz állt közel. (Bors 1237-1242 között hamisított végrendeletének egyik tanúja épp az ebből az ágból való Balascy.) Kazai Lőrinc csabai részének egy darabját 1256-ben adta el. 19 NOVÁKI Gy.-SÁNDORFI Gy. 1992. 37. p. 20 NAGY I.-PAUR I.-RÁTH K.-VÉGHELY D. 1865-1891. VIII. köt. 30. p. BOLLA I. 1983. 96. p. skk. GYÖRFFY Gy. 1987. I. köt. 810. p.