Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)

MISKOLC TÖRTÉNETÉNEK FÖLDRAJZI HÁTTERE - RINGER ÁRPÁD

puskaművesek nyitották a pergolái bányákat a kováspuskákhoz alkalmas tűzkő kinyerésére. Nos, ez lett egy szenzációként indult régészeti feltárás utóélete. A kezdeti remények kihunyását itt is az okozta, mint a kovabányák esetében nagyon sokszor: az tudniillik, hogy az egykori bányászok nemigen hagytak hátra tipikus, korhatározó eszközöket, a régészek és őstörténészek legnagyobb bosszúságára. A kovabánya körüli kérdések tovább bonyolódnak - bár remény szerint elősegítve a megoldást -, ha egy mindmáig feldolgozatlan, figyelmen kívül hagyott leletanyagot fogunk vallatóra. A mai SZOT-székház helyén, a volt Molotov utcában 1958-ban feltárt meglepő kollekcióról van szó. Megay Géza építkezési területen végzett leletmentő ásatást és egy gazdag, rendkívül értékes kőeszközkészítő műhelyt tárt itt fel. A felhasznált kovanyersanyag zöme szintén avasi hidro- és limnokvarcit. Van közöttük az Avas-Tűzkövesről származó fajta is, de nagyon sokkal kapcsolatban erős a gyanú, hogy azok csak az avas-tetői jellegzetes változatok lehetnek. Mivel ezekből több kilós hatalmas magkövek is készültek, teljesen nyilvánvaló, hogy a gyártásukhoz felhasznált tetemes méretű kovarögöket csak bányászkodással nyerhették. Netán éppen az Avas-tetőn feltárt legősibb fejtőgödrökből. A nagy magkövekről jellegzetes felsőpaleolit pengéket választottak le, amelyekből főként különböző vésőket készítettek. A leletanyag legértékesebb két darabja egy retusált aurignacien penge és egy szépen megmunkált levél alakú szeletai típusú lándzsahegy. A műhely valószínűleg a bükki szeleta kultúrához tartozott. Az ősemberek az Avason kitermelt nyersanyagot dolgozták itt föl, elsősorban további megmunkálásra alkalmas kőpengékké. A Molotov utcai - ma Mindszent téri - leletekkel egy sor eddig megoldatlan problémára találunk választ. Hosszú ideje már úgy tartja a kutatás, hogy a híres Szeleta-barlang voltaképpen inkább alkalmi vadásztanya volt, semmint valódi lakóbarlang. Különösen feltűnő, hogy a Szeletában alig került elő az eszközkészítés gyártási hulladéka. A szeleta kultűra népe eszerint a barlangon kívüli műhelyekben készítette el a kőeszközeit. Egészen szembetűnő, hogy az avasi hidro- és limnokvarcitból készült hosszú pengéket nem a barlangban állították elő, hiszen a hozzájuk