Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)

MISKOLC TÖRTÉNETÉNEK FÖLDRAJZI HÁTTERE - RINGER ÁRPÁD

kapcsolódó nagy magköveket nem sikerült megtalálni. Kézenfekvő feltételezni, hogy ezek a műhelyek a nyersanyag-előfordulások közvetlen közelében, esetleg Miskolc belterületén voltak, amint azt a Mindszent téri lelőhely is bizonyítja. Ezek a kőeszközműhelyek azonban állandóbb településekhez kapcsolódhattak. S talán itt, a város belterületén lehetett a Szeletáról elnevezett szeleta kultúra igazi településközpontja, amelyhez a híres Bársony házi és Petőfi utcai leletek is tartoznának, a volt Molotov utcaiakon kívül. (7. kép) Ennyit kitérőként az 1928-1935-ös avas-tetői kovabánya tágabb vonatkozásairól - s most térjünk vissza az Avas-oldalra, a Kálvária mögötti Tűzköves területére. 1988-ban útépítés közben - 60 évvel a pergolái után - újabb kovabánya bukkant felszínre. 1988-1989-ben leletmentő ásatással sikerült ennek egy részét feltárni. A kis területre szorítkozó munka eredménye jól igazolja a régi gyanút, hogy az Avasnak a mai kilátótoronytól a Kálváriáig terjedő része a Bükk-vidéken élt őskőkori népcsoportok kovabeszerző helye, nyersanyagbázisa lehetett. Ezúttal a környékről eddig ismeretlen középső paleolit régészeti kultúrának, az úgynevezett levalloiso-moustériennek sikerült egy településhelyére és a hozzá tartozó kezdetleges kovafejtőre rábukkanni. Az ősemberek előbb - mintegy 1-1,2 méterrel a felszín alól - kiásták a 40-50 centiméter vastag kovapadot. Majd hatalmas kvarcitkavics ütőkövekkel kiszabadították belőle a kiváló minőségű, ökölnyi, kétökölnyi kovarögöket. Ezekből azután levalloisi típusú magköveket munkáltak ki, róluk nyerve azokat a jellegzetes háromszög alakú szilánkokat és hosszúkás kovapengéket, amelyek a régész kezében első pillantásra a Neander-völgyi ember kultúrájáról árulkodnak, íme, egy középső őskőkori kovabánya, amelyik valóban tipikus leletekkel korhatározó, és - ismereteink szerint - Európában a legelső a maga nemében.

32 32 RINGER Á. 1993. 77-78. p.