Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)

MISKOLC TÖRTÉNETÉNEK FÖLDRAJZI HÁTTERE - RINGER ÁRPÁD

elülső oldal egy rövidebb és meredekebb bal, s egy laposabb és szélesebb jobb féllapra oszlik, inkább az előbbi műveltségre jellemző. A szerszám egyenletes futású és tökéletesen szimmetrikus körvonala viszont, a felület- és báziskidolgozással együtt már a fejlett szeletai levélhegyeket idézi. A darab minden bizonnyal egy hozzá hasonló gonddal kimunkált nyélbe illesztve egy díszlándzsa csúcsa lehetett. Párja, a második, eredetileg Széli Farkashoz, majd hagyatékként a Herman Ottó Múzeumba került nagyobb, mindkét oldalán megmunkált, úgynevezett bifaciális Bársony házi paleolit szintén feltűnő részarányosságával és gondos felületkidolgozásával tűnik ki. Különlegessége, hogy éppen a csúcsát nem hangsúlyozták. Sőt, ezen a részen rajta hagyták a nyersanyagául szolgáló kovakavics kérgét is. Az eszköz fő éle ezzel szemben, keresztirányban fut. Típusa szerint úgynevezett hachereau-szerű, de annál vékonyabb, kétoldalon pattintott kőbaltafejről van szó, amelyet gondosan kimunkált nyélbe erősíthettek be. Nos, a magyarországi őskőkorkutatás megszületésével kapcsolatos Bársony házi leletek és lelőhelyük értékelésének legfontosabb vonatkozásai után haladjunk tovább tudománytörténeti ismertetésünkkel! Míg Papp Károly főként a város belterületén dolgozott, addig Kadic Ottokár - Herman Ottó útmutatásait követve - a miskolci Bükk-vidék régészetileg ígéretes barlangjait kereste fel. A legelső próbaásatásokat a Kecske-lyuk és a Büdös-pest barlangokban végezte 1906 őszén. Mivel azonban az óhajtott eredményt nem érte el, Herman tanácsára a környék legnagyobb barlangjában, a hámori Szeletában folytatta a munkát. Itt az évezredes és évtízezredes „Csipkerózsika-álmukat" alvó őskőkori emlékek fölött először 1906. november 14-én koppant a csákány. 1907 tavaszán azután napvilágra bukkantak az őskőkori szeleta kultúra hamarosan világhírűvé vált, pompásan megmunkált babérlevél alakú kovakő lándzsahegyei. Ezúttal perdöntő jégkori állatmaradványok, a barlangi medve csontjai kíséretében. Herman Ottó gondolata és másfél évtizedes harcának értelme így fényes igazolást nyert: magyar földön is előkerültek az ősember létezésének vitathatatlan nyomai. Arról, hogy mennyire egyedülálló ősrégészeti leletekre bukkan-