Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)

MISKOLC TÖRTÉNETÉNEK FÖLDRAJZI HÁTTERE - RINGER ÁRPÁD

során derült ki, hogy a harmadik, kevésbé tetszetős darab az úgynevezett közép-európai micoquien művelődés köréhez tartozik. Gáboriné Csánk Veronika e típusnak a közeli Szinva-szorosi Herman Ottó barlangból régóta ismert

21 előfordulásán túl az ausztriai Gudenus-barlangbeli meglétére hívta fel a figyelmet.

22 Ebben a Bécs közelében nyíló barlangban a micoquien régészeti emlékek újabb korbesorolási adata 90 000 év.

23 Ez pedig ismételten arra hívja fel a figyelmet, hogy a „miskolci leletek" is minden valószínűség szerint az utolsó eljegesedés, a würm, illetve az új elnevezései szerint Weichsel korai szakaszához tartoznak. Ami a két nevezetes kőszerszám különleges méreteit, esztétikus kidolgozását és használatának módját illeti, értelmezésünk szerint egyik úttörő őskőkoros régészünk, Hillebrand Jenő régi gondolata látszik igazolódni.

24 Hillebrand elsőnek vetette föl, hogy a franciaországi solutréen felső-őskőkori régészeti leletegyütteséből leírt egészen nagyméretű, de annál finomabban kidolgozott díszlándzsahegyekhez hasonló lehetett a két nagyobbik Bársony-féle kőeszköz is.

25 A kopásnyomvizsgálat messzemenően igazolja Hillebrand megsejtését. Kétségtelen, nem mindennapi használatra szánt, tulajdonképpeni munkaeszközről van szó. Rendeltetésüket a természeti népek köréből jól ismert nagyméretű, különleges gonddal, esetleg feltűnően díszesen elkészített vadász vagy harci eszközök világíthatják meg. Ezek szinte minden esetben szakrális és/vagy hatalmi szimbólumok. Erre gondolhatunk a Bársony házi két szép paleolit esetében is. Közülük - áruljuk el a sok-sok róluk folyt vita konklúzióját - egyik sem igazi szakóca. A hosszúkás, csúcsban végződő típus valójában a bábonyi-szeletai régészeti kultúra úgynevezett levél alakú lándzsahegyeivel analóg megmunkálást mutat. A csúcstól jobbra eső rövid, ferdére leretusált élkiképzés azzal a sajátossággal, hogy az 21 KADIC O. 1934. 57-58. p. 22 GÁBORI CSÁNK V. 1984. 13-14. p. 23 URBAN, H. O. 1989. 44-45. p. 24 RINGER Á. 1994 . 33-35. p. 25 HILLEBRAND J. 1917. 25-38. p.