Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)
MISKOLC HELYE AZ ORSZÁG KÖZÉPKORI TELEPÜLÉSHÁLÓZATÁBAN - KUBINYI ANRDÁS
hely alapján a centralitási pontszám csak kettővel növelhető. A vásár kategóriájában a heti egy piacot lehet csupán figyelembe venni, ami 1 pont. Végül, miután a középkor második felében rendszeresen oppidumnak hívják Diósgyőrt, ez megint 3 ponttal határozza meg a központi helyfunkciót. így tehát Diósgyőrnek 11 pontja van a miskolci 19-20 ponttal szemben. Összehasonlítva Miskolc és Diósgyőr központi helyjellegét meghatározó pontszámait azokkal, amelyeket a nyugat-magyarországi hét megyében, illetőleg a mai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területén meghatároztunk, akkor a következő képet kapjuk. A legmagasabb központi helypontszámot ezen a területen Sopron városa kapta, amely szabad királyi város: ez 39 pontot jelent. Érdekes módon nem sokkal kevesebb Győr püspöki város pontszáma, noha a XV. század közepétől már elvesztette királyi városi jellegét - ennek ellenére a pontszáma 32. Húsz és 30 pont között a magasabbaktól lefelé haladva található Veszprém püspöki város 27, Vasvár 24, Szombathely 22, Kismarton földesúri város ugyancsak 22 ponttal. Ezek tehát mind magasabbak azoknál, amelyet Miskolcnál - nem beszélve Diósgyőrről tapasztaltunk. A következő csoport a 16 ponttól 20 pontig kategorizált központi helyek, s itt megint fölülről lefelé haladva vesszük sorra a településeket. A 20 pontosok Pápa, Kapornak és Nyírbátor. Ezeket követi 18 ponttal Kőszeg és Kisvárda, azután 17 ponttal Csepreg, Nezsider és Segesd, majd 16 ponttal Körmend, Nagykanizsa, Tapolca, Somlóvásárhely, Szentmárton - azaz Pannonhalma - és Magyaróvár. Tizenegy és 15 pont között a Nyugat-Dunántúlon 24 települést találunk, a tiszántúli területen pedig mindössze egyet: ez Nagykálló 12 centralitási ponttal. A csoport élén állnak 15 ponttal Monyorókerék (ma Eberau Burgenlandban), Csorna, Szentgirolt, Somogyvár, Lövőid. A 11 pontosak, amelyek tehát egy kategóriában vannak Diósgyőrrel, a következőek: az ugyancsak a mai Burgenland területére eső Nagymarton, Rohonc, Veresvár, valamint a Somogy megyei Igal és a Somogy-Zala határára eső Szentpál. Közöttük vannak olyan települések, mint például Sárvár, Kálmáncsehi, Szigetvár, Várpalota, illetőleg a már említett Nagykálló. Mindez tehát azt mutatja, hogy Diósgyőr ugyan maga is eléggé jelentős hely a központi helyi funkciókat tekintve, de messze elma-