Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)

MISKOLC HELYE AZ ORSZÁG KÖZÉPKORI TELEPÜLÉSHÁLÓZATÁBAN - KUBINYI ANRDÁS

rad Miskolctól - Miskolc pedig akár a Nyugat-Dunántúlt tekintjük, akár a tiszántúli részeket, a jelentősebb központi helyek között foglal helyet. Miskolcnak a jelentősége tehát teljesen nyilvánvaló, s ebből a tényből többrendbeli következtetéseket kell levonnunk. Tóth Péter figyelt fel arra egy közelmúltban megjelent tanulmányában, hogy az ezen a területen, a Sajó vidékén fekvő mezővárosok milyen jelentős borkereskedelmet folytattak, amely elsősorban a gömöri bányavidék felé irányult. Erre a területre esik a már említett Miskolc és Diósgyőr, nem messze van Miskolctól Sajószentpéter, mögötte a szintén központi helynek számító Sajókaza. Sajószentpéter jelentőségét éppen Tóth Péter vizsgálta, s alkalmazta rá az általam kidolgozott rendszert. Ő 20 centralitási pontban határozta meg Sajószentpéter helyzetét. Nézetem szerint ugyan ez egy kicsit magas, ugyanis a saját számításom szerint csak 18 pont. Mivel az egyetemre járóknál csak az 1440 és 1514 közötti adatokat vettem figyelembe és így Sajószentpéternek e tekintetben egyetlen pontot sem lehetett adni, továbbá céhekre nem maradt fenn adat és az iparosok száma alapján nem számolhatunk, tehát 3 pontot le kell vonni - ezzel szemben az I. kategóriában 1 ponttal emelni kell a pontszámot, tehát 2 pont jár az uradalmi központjelleg alapján: s eszerint végeredményben 18 centralitási pontot kap Sajószentpéter. Ez viszont annyit jelent, hogy egymástól nem olyan messze, gyakorlatilag 2 magyar mérföld távolságra két, majdnem azonos centralitási jellegű mezőváros foglalt helyet, mégpedig olyanok, amelyek a nyugatmagyarországi vagy a tiszántúli jelentős mezővárosokhoz képest is fontosnak számítanak. A Sajó-völgyi szőlővidék másik jelentős mezővárosa volt Sajókaza, amelynek a centralitási pontszáma 12. így tehát viszonylag nem nagy távolságban feküdtek egymástól Kaza, Szentpéter, Miskolc és Diósgyőr. Van egy feltűnő jelenség. Már az előbbiekben láttuk, hogy a városiasodás egyik ismérve, hogy van-e koldulórendi kolostor a mezőváros területén - ami természetesen nem jelenti azt, hogy esetleg falvakban is ne lettek volna koldulórendi kolostorok. Ha a középkori Borsod vármegye területét vizsgáljuk, arra a feltűnő eredményre jutunk, hogy mindössze egyetlen településen: Sajókazán állt viszonylag korán, már a XIV. század elején az Ágoston-rendi remetéknek a kolostora (az Ágoston-rendi remeték is a kolduló-