Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)
TÁRSADALOM, EGYHÁZ, MŰVELŐDÉS - TÓTH PÉTER
EGYHÁZI TÁRSADALOM, MŰVELŐDÉS Forrásaink legkevésbé talán a középkori társadalomtörténetnek arról a területéről beszélnek, amely a kultúrával, a műveltséggel foglalkozik. A fennmaradt iratok ugyanis jogbiztosító jellegűek: következésképpen szinte minden hiányzik belőlük, ami nem kapcsolódik valamilyen vagyoni joghoz, vagy azzal összefüggő kiváltsághoz. Furcsa ellentmondás, hogy az írott dokumentumokban túlreprezentált az írásbeliség birtokában lévő társadalmi réteg - amely azonban semmi, vagy csak nagyon kevés olyat árul el magáról az írás segítségével létrehozott dokumentumokban, ami valóban megkülönbözteti a többi rétegtől. Az is természetes, hogy a középkori művelődéstörténet egy olyan mezőváros esetében, mint Miskolc, tulajdonképpen egyet jelent az egyháztörténettel, hiszen a művelődés nyilvánvalóan az egyház körül szerveződött, a (majdani) papok látogatták a felsőbb iskolákat és külföldi egyetemeket, hozták el az ott tanultakat állomáshelyükre, ahol ők tartották fenn az iskolákat: az ezekből az iskolákból kikerülő tehetségesebb diákok aztán igen nagy valószínűséggel szintén egyházi pályára léptek. A kutatás szerint sokszor egyházi emberek segítették jegyzőkként a mezővárosok vezető testületeit egyre szaporodó írásbeli feladataik ellátásában, vagy vállaltak közjegyzői hivatalt, amely kiegészítette az elöljáróság hiteleshelyi tevékenységét. Mindebből pedig egyértelműen következik, hogy indokolt az egyháztörténet és a művelődéstörténet egy fejezetben való összevonása, együtt való tárgyalása. Miskolcon már a viszonylag korai időszakban feltűnően magas volt az egyházi személyek száma. Egy, a régi Miskolc elöljárósága által 1453. április 22-én kiállított oklevélből 73 például megtudjuk, hogy amikor Jakab tapolcai apát egy szőlőt adományozott a diósgyőri pálos monostor számára, akkor a plébános és az iskolamester mellett még három miskolci pap: a gyóntatója, Orbán, valamint Oszvald és Jakab volt e rendelkezésének a tanúja. Ugyancsak viszonylag korai adat említ egy csató fia Péter nevű miskolci papot, 73 SZENDREI J. 1886-1911. III. köt. 88-89. p.