Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)

MISKOLC TÖRTÉNETÉNEK FÖLDRAJZI HÁTTERE - RINGER ÁRPÁD

3900-ig. A kőkort felváltó fémkorok alkotják az őskor fiatalabb szakaszát a rézkorral (Kr. e. 3900-2300/2200), a bronzkorral (Kr. e. 2300/2200-750/700) és végül a Kr. e. VIII. században kezdődött, s a keltákkal záródó vaskorral.

2 Északkelet-Magyarországon Pannónia provincia fennállásának időtartamára esik az ún. császárkor. Ezt követően beszélünk a Kr. u. IV. századtól a népvándorlás, majd 895-től a honfoglalás koráról. A régészet tükrében a miskolci táj lakottsága az elő- és korai történet hosszú ideje alatt korántsem mondható egyenletesnek. Úgy látszik, a táj vonzereje különösen az őskőkorban, s azon belül is a középső-paleolitikumban, majd az újkőkorban, a késői bronzkorban és vaskorban, végül pedig a honfoglalás korában érvényesült hatványozottabban. Miskolc egyik nevezetes hazai tudománytörténeti vonatkozása, hogy a városban született az őstörténet legnagyobb részét kitevő őskőkornak a kutatása. A Szeleta-barlang és a róla elnevezett szeleta kultúra a világhírű védjegye régészetünk e területének. Megszületése - Herman Ottó tevékeny közreműködésével - szorosan összefonódott a város később róla elnevezett múzeumának létrehozásával. A Miskolc monográfia egyik előmunkálataként 1992-ben jelent meg a Régészeti tanulmányok miskolc korai történetéből

3 című munka a Herman Ottó Múzeum kiadásában. A szerzők - S. Koós Judit, B. Hellebrandt Magdolna, Lovász Emese, Révész László, Wolf Mária - értékes tanulmányaikkal a bronzkortól kezdődően nyújtottak nagy segítséget e kötet vonatkozó részeinek megírásához. MISKOLCON, A SZINVA-VÖLGYÉBEN EGY ÚJ TUDOMÁNY SZÜLETIK 1891 nyarán Bársony János miskolci ügyvéd új házának alapozásakor - a mai Kálvin János utca 2-4. szám alatt álló épületről van szó (2. kép) - a munkások három jellegzetes kovakőszerszámra bukkantak. Bársony, aki maga is felismerte a leletek kőkori voltát, 2 G LYN, D. 1990. 85-87, 142-143. és 226-227. p. 3 RÉMIÁS T. (szerk.) 1992.