Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)

MISKOLC MEZŐVÁROSSÁ VÁLÁSA - TÓTH PÉTER

sült a piacok jövedelméből, jóllehet a teljes jövedelem több felé oszlott. Az a haszonvétel, amelynek (részben való) átengedéséről már oklevél is fennmaradt, az erdőhasználat. Az oklevél tulajdonképpen nem kiváltság, hanem nyílt királyi parancs a diósgyőri várnagy számára. 1399. április 18-án kelt és Zsigmond azt engedélyezi általa, hogy a város vendégei és polgárai a saját szükségükre fához jussanak 25 az uradalom erdeiből építkezés, illetve mész- és szénégetés céljaira. Tulajdonképpen nincs szó valamiféle új kiváltságról, hiszen - amint az oklevél szövegéből kitűnik - a miskolciak már a régi időktől fogva, illetve I. Lajos király idejében is éltek azzal. Az engedélyezés tárgya pedig nyilvánvaló összefüggésben van azzal a (más források által is bizonyítható) ténnyel, hogy a város a XIV. század második felében, azaz a királyi birtokká válása utáni időszakban gyors fejlődésnek indult, s ez a fejlődés a népesség növekedésében is megnyilvánult. Egy ugyanebben az évben kiadott másik királyi oklevélben

26 némi nagyon halvány nyomát véljük felbukkanni egy másik fontos haszonvételi jognak, a vízhasználat jogának. Az oklevél ugyanis a miskolci lakosok azon régtől fogva meglévő jogát erősíti meg, amely szerint a Zsolca és Miskolc között határt képező Sajó folyó fele részét szabadon használhatják; e használatban ugyanis a zsolcai birtokosok háborgatták és akadályozták őket. Egy másik, ugyancsak haszonvételre vonatkozó és szintén régen nyert kiváltságról - amely az oklevél szavai szerint nem valami egyszerű dolog, hanem „libertás praecipua", azaz fő szabadság Hunyadi Mátyás király 1472. augusztus 1-én kelt nyílt parancsából értesülünk.

27 E parancslevél előtörténetéhez tartozik, hogy Mátyás alig egy hónappal korábban, azaz június 25-én kelt oklevelével

28 évi tíz hordó bor kimérését engedélyezte Miskolcon a diósgyőri pálosok számára. Ez az engedély azonban sértette a miskolci polgárok ama fő szabadságát, amelyet régen nyertek Magyarország királyaitól és amely szerint egyetlen külső lakos sem vihet be bort 25 B.-A.-Z. m. Lt. XV. 1. 91. sz. Közli SZENDREI J. 1886-1911. El. köt. 72-73. p. 26 SZENDREI J. 1886-1911. III. köt. 73-74. p. 27 B.-A.-Z. m. Lt. XV. 1. 100. sz. Közli SZENDREI J. 1886-1911. III. köt. 110-111. p. 28 SZENDREI J. 1886-1911. III. köt. 108-109. p.