Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)

MISKOLC MEZŐVÁROSSÁ VÁLÁSA - TÓTH PÉTER

a városba eladás végett, ezért a király visszavonta a pálosoknak adott engedélyt és a hivatkozott nyílt parancsával utasította diósgyőri várnagyát, hogy ő is vegye elejét ennek a jogsértésnek. - A gyors intézkedés, pontosabban annak gyors kikényszerítése arra utal, hogy a miskolci polgárok nagyon is tisztában voltak a korcsmáitatásra vonatkozó jogok értékével. Két-három haszonvételi jognak a nem teljes mértékben való megszerzése: ennyi tehát, amit a kiváltságlevelekből és egyéb forrásokból ki tudunk mutatni, s ez igazán nem tűnik soknak. Ezek jellege és „régi volta" azonban mégis jól mutatja, hogy a királyi birtoklás kezdetét valóban jelentős eseménynek kell minősítenünk a városfejlődés szempontjából. Úrbéri viszonnyal összefiiggő kiváltságok Miskolc, mint oppidum regale/reginale is olyan település maradt, amelynek lakosai jobbágyi függőségben voltak a földesuruktól, a mindenkori királytól vagy királynétól. Ez a függőség azt jelentette, hogy a lakosok, mint jobbágyok a telkeik után bizonyos adókkal és szolgáltatásokkal tartoztak, amelyeknek először természetben kellett eleget tenni. A fejlődés itt abban állott, hogy a lakosság képes volt-e megszabadulni a természetbeni szolgáltatásoktól azoknak az egy összegben való megváltása útján, illetve, hogy képes volt-e elérni a jobbágytelek, mint adózási alap felett, de minden más birtok felett is való szabad rendelkezés jogát megszerezni. Pillanatnyilag úgy látszik, hogy a miskolci lakosoknak ebben a tekintetben sikerült a legkevesebb jogot megszereznie. A forrásaink ugyanis arról árulkodnak, hogy a kilencedet végig a korszakunkban természetben kellett fizetniük, s - mint látni fogjuk - a kilenceddel kapcsolatos apró mentességek csupán arra szolgáltak, hogy a diósgyőri tisztek ne növeljék különféle terhekkel ezt a szolgáltatást. A jobbágyokra kötelező egyéb terhekkel kapcsolatban azonban már más volt a helyzet. Amikor 1504-ben Anna királyné felmentette az adófizetés alól a kápolna- és oltárigazgatóságok házait, akkor azt is belefoglaltatta a kiváltságlevélbe, hogy milyen jövedelmeket húzott a vár ezek után a házak után: a feljegyzésből kiderül, hogy a négy házhoz összesen tartozó 26 hold szántóföldön termett ga-