Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)
MISKOLC MEZŐVÁROSSÁ VÁLÁSA - TÓTH PÉTER
Miskolc esetében részleges vámkiváltság nem maradt fenn, általános vámmentesség viszont kettő is. Az elsőt Hunyadi Mátyás király adományozta 1467. május 20-án kelt kiváltságlevelével; az adományozott az oppidum összes polgára, vendége és lakosa. Ez a formula utalhatna a „szegények kereskedésére" - azaz arra, hogy a termelők közvetlenül értékesítik a feleslegeiket - is, ámde más források és adatok (amilyen például a Kalmár = Institor név felbukkanása és az ezt a nevet viselők társadalmi rangja a XV. század második felében) alapján bizonyosra vehetjük a kereskedők jelenlétét. A másik általános vámmentességet 1516. május 18-án II. Lajos király adományozta 20 a miskolci és a diósgyőri polgárok számára. Ez a kiváltság tulajdonképpen csak megújítás, s szóhasználatából az derül ki, hogy a városnak esetleg más ilyen tárgyú privilégiumai is lehettek (amelyek azonban nem maradtak fenn): a megújítás indoka ugyanis az, hogy a szerte az országban működő teloniátorok nem mindig voltak tekintettel a miskolciak mentességeire. Fontos megemlíteni, hogy az oklevél szövege szerint nemcsak a mondott polgároktól, hanem az azok embereitől és familiárisaitól való vámszedést is eltiltotta a kiváltság ezt a kitételt (ha nem pusztán formula) úgy értelmezhetjük, hogy a távolsági kereskedés érdekében ekkor már szinte társaságok szerveződtek a városban. Milyen tanulság szűrhető le ebből a két kiváltságból? Egyenlőre csupán az, hogy Miskolc lakossága a XV. század második felében már kiterjedt kereskedelmi tevékenységet folytathatott. A részleges kiváltságok hiánya nem engedi, hogy megállapítsuk e tevékenység irányait és tárgyát, de nyilván nem járunk messze a valóságtól, ha feltételezzük: a legfontosabb árucikk a bor lehetett és ezt miként a közeli Sajószentpéter kereskedői, észak felé (a gömöri bányavidékre, illetve Kassa irányába) vitték a miskolciak. E feltételezést támogatja egy 1409. május 26-án kelt országbírói ítéletlevél, 21 amely több, Disznóshorváti környékén kirabolt kereskedő panaszára született: a panaszosok egyike Kenchel Péter miskolci polgár. 18 B.-A.-Z. m. Lt. XV. 114. sz. Közli SZENDREI J. 1886-1911. III. köt. 103-104. p. 19 MOL. Dl. 102286. és 107804. sz. 20 SZENDREI J. 1886-1911. III. köt. 156-157. p. 21 MÁLYUSZ E. 1951-1958. II/2. köt. 6798. sz.