Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)

MISKOLC KÖZÉPKORI TOPOGRÁFIÁJA - GYULAI ÉVA

deknek találkozását, határát jelenti. Fundusok (beltelkek házakkal) ezen a ponton túl (délre és keletre) már nem feküdtek."

254 Az ispotályt máshol is a település szélére helyezték a korban, mint Telkibányán, ahol 1367-ben a bányaispán és a polgárok kívánnak ispotályt építeni a város déli szélén, egy régi fából épült kápolna helyén, mivel itt még nincs ispotály, mint más városokban.

255 A városszéli ispotály a város rangját emelte, városiasságának bizonyítéka volt a középkori ember, a városba érő utazó szemében. Az miskolci ispotály a Csabáról Miskolcra vezető út mentén feküdt, s az oklevelek csak birtokairól, oltárigazgatóiról emlékeznek meg, épületéről, oltárairól nem. Oltárigazgatóinak feladata, az egyház karitatív munkáján túl, az egyházi liturgiái cselekmények végzése volt. 1507-ben Jenke adományozásával Szirmai Mihály és csabai Horváth Gergely azzal a reménnyel és hódolattal, amellyel Isten választottjai, a Mindenszentek iránt hitükben viseltetnek, misealapítványt tesznek szüleik, utódaik és a maguk lelki üdvéért, hogy János baccalaureus és a jövendő oltárigazgatók minden hétfőn mondjanak és olvassanak egy misét minden hívő halottért a Mindenszentek egyházában.

256 Az ispotály neve (Mindszent), helye fontos viszonyítási pont Miskolc topográfiájában, s az intézmény újkori kontinuitása miatt végigkíséri a város történetét, a középkorban azonban csak egyházi intézményi és alapítványi különállása igazolható az oklevelek alapján, de épületével (és az újkorban említendő zsellérnegyedével) része a városnak mind topográfiailag, mind birtokjogilag, igazgatásilag. Bizonyos különállását nemcsak Miskolcon kívüli birtokai jelzik, hanem az is, hogy oltárnokai nem miskolciak, az említett Szikszai János mellett 1502-ben a csabai Demetert említik, mint a Mindszentek káplánját és oltárnokát (domino Demetrio capellano et altarista Omnium Sanctorum de Chaba).

257 Az Avasra koncentrált egyházi intézmények közül a legkorábbra 254 GYULAI É.-TÓTH P. 1993. 28-29. p. 255 MOL. Dl. 5783. sz. BANDI Zs. 1985. 582. sz. 256 ...Singulis septimanis feria secunda unam missam pro omnibus fidelibus defunctis in eadem ccclesia Omnium Sanctorum dicere et perlegere dicique aut perlegi debeant. FLE. AV. VII. köt. 1009. sz. (BÁNDI Zs. 1985. 666. sz. a misék napját csütörtökre teszi). 257 MOL. Dl. 84018. sz. (Bárczay cs. lt.)