Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)

MISKOLC KÖZÉPKORI TOPOGRÁFIÁJA - GYULAI ÉVA

egyfelé „dőlésére" utal, vagyis olyan kisebb egységre, ami a határrészen belül összetartozik.

190 Ezek a beltelkekhez tartozó külsőségek a határrészekben, a nyomásos földhasználatra való áttéréstől nyomásokban helyezkedtek el, melyeket a kora újkori miskolci források járásoknak neveznek. Az oklevél szerint 1499-ben két ilyen határrész volt, mindkettő Miskolctól északra. Láttuk, hogy a keresztúri határban már a XIV. század elején szőlőhegyet művelnek, ezért itt mind szőlők, mind szántók lehettek. A középkori Miskolc környéki gyakorlatban a nyomás megnevezés még eredeti jelentésében (a föld pihentetése és trágyázása barmok ráengedésével, „nyomásával") él, hiszen amikor 1405-ben a Kistokajban birtokos nemesek között megosztják a kistokaji haszonföldeket és szántókat (terras usuales et arabiles), és a vitás Kyslyuka nevű föld rétként használt részét közös használatban hagyják, hogy felét az egyik, felét a másik nemes kaszáitassa, megengedve nekik, hogy szándékuk szerint ezt a rétet marhalegelővé - melynek neve: nyomás - változtathassák.

191 Korhy Antal nemcsak a miskolci határrészeken fekvő szántóit, hanem rétjeit is zálogba adta, a Chakanrethe nevű kaszálónak fele részét, s egy másik Kevesthohát nevű rétet Hevesi Balázs kovács és Olajos János rétjeinek szomszédságában. A Kövestóhát a kora újkor végéig megmarad Miskolc legnagyobb appertinentialis rétjének, az 1702-es telekösszeírás, a Kötelkönyv is gyakran említi (Rét: az Köves-tó háton hat hat rendes minden ház helj után).

192 Irtványt már többször említenek az oklevelek, hiszen ezt nem a telekkel együtt szerezte tulajdonosuk. 1480-ban a főutcán házzal bíró Fülöp bíró özvegye rendelkezik tekintélyes nagyságú, 10 holdas irtványföldjéről is, felét lányának, felét fiának hagyva. Az irtványföld helye: a Forrásvölgy (una terra extirpata in territorio huius civitatis Forraswewlge vocato).

193 A föld irtványjellegét mutatja az is, hogy egyben, egy helyen van, s nem különböző határrészeken. Ez a határnév is tovább él az újkorban, s ráadásul ismét csak irtványok 190 MAKSAY F. 1971. 154. és 169. p. 191 MOL. Dl. 9054. sz. MÁLYUSZ E. 1951-1958. II. köt. 4041. sz. 192 TÓTH P. 1986. 44. p. 193 MOL. Dl. 107799. sz.