Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)

MISKOLC KÖZÉPKORI TOPOGRÁFIÁJA - GYULAI ÉVA

északi, cserjés, fás oldalával fordul a település felé, s keretezi mély zöldjével a belterületet, és csak déli, dél-keleti, a városból már nem látszó oldala alkalmas a művelésre. Ezért, hogy a hegynek a középkori forrásokban csak a művelt részét nevezték meg Szent György-hegy néven.

176 A hegy északi, nyugati részének megnevezése csak kora újkori forrásokban tűnik fel Avas néven, ekkor viszont igen gazdag névanyagban. „Nyilvánvaló, hogy ez a névgazdaság, mint nyelvi jelenség nem alakulhatott ki egyik pillanatról a másikra. Adataink alapján fel kell tételeznünk, hogy a várostól délre fekvő, jól körülhatárolható dombság egy részének - a nyugatinak már a legrégebbi idők óta ez volt az elnevezése. A területre azonban sokáig nem irányult gazdasági célú érdeklődés, ezért nem is találkozunk a nevével."

177 A település lakója csak az Avast megkerülve, azon áthágva tudott gazdálkodása helyszínére, a déli határra, Szentgyörgy-hegyre jutni. A két helyszín, a beltelkek összessége, a tulajdonképpeni város, és a település kerete, a határ, együtt alkották a feudális birtokot, s ez az egység az egyes beltelkek és a hozzájuk tartozó külsőségek szoros, egymást feltételező kapcsolatában is megmutatkozott. A beltelkek kimérése együtt történt a határ kiosztásával, ezért az utóbbira sincs korabeli miskolci forrás. A XIV. század közepétől, a királyi birtoklás korától megszaporodó oklevelekben már telkekre pontosan felosztott, integráns birtokként és településként sőt mezővárosként jelenik meg Miskolc. A határ kimérését az említett 1356-os csabai oklevélben a következőképpen végezték: a négy belső telek körbekerítése után a csabai határban (Miskolc felé) királyi mértékkel 60 holdat mértek ki egyben külsőségként (simul cum sexaginta jugeribus terrarum simile modo regali mensura mensuratum), mivel a mintául választott 4 telekhez (1 kúria és 3 jobbágytelek) annyi tartozott. Érdekes, hogy ezt a 60 holdat hogyan osztották meg: 16-ot a beltelekek háta mögött, 44-et pedig a Miskolcra és a Zsolcára vezető utak között, egy nagy árokhoz kapcsolódva határozták meg (inter duas vias versus dictant possessionem Miskolcz, et villám Solcza transeuntes, ad quoddam fossatum, ut refertur, adiacentia). Az egyes 176 GYULAI É.-TÓTH P. 1993. 22-28. p. 177 GYULAI É.-TÓTH P. 1993. 42. p.