Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)

MISKOLC KÖZÉPKORI TOPOGRÁFIÁJA - GYULAI ÉVA

telkekhez ezek szerint 4 hold járult az udvarok mögött, és 11 a határ távolabbi részén. A kimérést „szakemberek", a királyi megbízott és a káptalan emberei végezték, szakértelmüket és a helyi sajátosságokat, igényeket figyelembe vevő eljárásákut dicséri, hogy a kimért földnek már meglévő utak, árkok szabtak „természetes" határt.

178 1416-ban a Miskolchoz közeli Mezőnyék, másként Ládháza birtokot osztják meg Nyéki Dávid és Ládházi István között, kimérve új jobbágytelkeket is a régiek mellé. Előbb a faluban hasítják ki a beltelkeknek megfelelő puszta helyeket (loca déserta pro sessionibus apta), majd a határban a beltelkekhez kapcsolódó (annexis) szántókat és réteket is megosztják.

179 A határban a határrészeket nemcsak virtuálisan, hanem konkrétan is elválasztották. 1356-ban a csabai határban mezsgye nevű tövises hely (in loco cuiusdam spineti, vulgo mesde) választja el a szántóföldeket,

180 1394-ben Szirma határában pedig az Ozsolcára vezető füves út (via herbosa), s itt az út mentén halad a birtokhatár is.

181 De ismeretes a középkorban a kerítés is, mint elválasztó eszköz, ahogyan 1487-ben, ugyancsak Csabán említik, ahol a királyné csabai jobbágyai és csabai Kovács István kerülnek összeütközésbe egymás mellett fekvő kenderföldek, rét és baromlegelő használatában. Az ítélet úgy szól, hogy amelyik évben a földeket legelőnek használják, a szomszédos kenderföldjeiket a jobbágyok, rétjét pedig Kovács István köteles porgolattal, sövénnyel (sepibus porgolath vocatis) bekeríteni.

182 A határban a szántók mellett rétek (kaszálók) is jártak a beltelek után. A telektől független, önkéntesen művelés alá fogott terület, az irtvány és a szőlők is a határ részét képezték, de határbeli helyük tulajdonosuk, és nem a beltelek függvénye volt. Ez a magyarázata, hogy a miskolci határban a középkori oklevelek miért őrizték meg több szőlőhegynek, mint szántó-rét dűlőjének a nevét. A szőlő önmagában álló tulajdon volt, míg a szántót sokszor feles178 MOL. Dl. 83277. sz. SZENDREI J. 1886-1911. III. köt. 50. p. 179 Demum omnes terras arabiles et prata demptis terris ad loca sessionalia jobagionalia annexis in duas partes dividissent... SZENDREI J. 1886-1911. III. köt. 84. p. 180 MOL. Dl. 83277. sz. SZENDREI J. 1886-1911. III. köt. 52. p. 181 B.-A.-Z. m. Lt. XV. 1. 137. sz. TÓTH P. 1990. 54. sz. 182 BOROVSZKY S. 1909. 150. p. (Bárczay cs. lt. fasc. 28. nr. 39)