Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)
MISKOLC TÖRTÉNETÉNEK FÖLDRAJZI HÁTTERE - RINGER ÁRPÁD
Domborzat A miskolci táj domborzatának jellemzését Pécsi Márton felszínalaktani feldolgozására támaszkodva adhatjuk meg, amely az imént ismertetett három alapvető domborzattípus szerkezeti és klimatikus geomorfológiai formakincsét veszi számba. A táj nyugati karsztos középhegységi domborzattípusa az alacsonyabb hegylábfelszín felé élénk töréslépcsővel határolódik el. Egy magasabb, a Garadna és Szinva patak által közrefogott, 750 m tszf. magasságot meghaladó, s egy alacsonyabb - 750 méter tszf. magasságot el nem érő - tönkös karsztfelszínre tagolódik. A leglátványosabb - asztal simaságú - tönkfelszín az előbbi, a bükki Nagy-fennsíkhoz tartozó tájrészleten tanulmányozható. A karsztos tönkösödés trópusi-szubtrópusi éghajlaton a Bükk fejlődéstörténete során több egymást követő fázisban ment végbe. A karsztos formakincs töbrökből, dolinákból, dolinasorokból, víznyelőkből, szurdok- és szakadékvölgyekből, valamint barlangokból áll. 3 A tönkösödött karsztfelszín töréslépcsője és a kelet felé ugyancsak markáns lépcsővel elhatárolódó Sajó-árok között húzódó hegylábfelszín ugyancsak kétosztatú: egy magasabb, belső és egy alacsonyabb, a Sajó-árok peremvonulataként különváló szintre oszlik. Formakincse elsősorban a negyedidőszaki - pleisztocén és holocén - eróziós és deráziós folyamatok által keletkezett eróziós és/vagy deráziós völgyek, illetve völgyközi hátak. A tájrészlet felszínalakulása röviden a következőkben foglalható össze: a harmadidőszak végén és a jégkor elején az Ős-Sajó bebarangolva a teljes felszínt, fokozatosan keleti irányba tolódott. Erre utalnak a magasabb dombhátakon tanulmányozható jellegzetes kavicsos és homokos ősi Sajó-üledékek, illetve a függő helyzetű, mindmáig jól megfigyelhető völgytorzók. Ilyenek például a Komlós-tető, továbbá a Magas-hegy és Avas közé eső széles völgymaradványok. Az Ős-Sajó folyásirányának a keleti, mai ártér felé történt áthelyeződését a Bükk belterületéről az Ős-Szinva sajátos, mészkő és palakavics anyagú hordalékkúp építésének előnyomulása kísérte. A horda3 HEVESI A. 1986. Kézirat.
