Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)

MISKOLC TÖRTÉNETÉNEK FÖLDRAJZI HÁTTERE - RINGER ÁRPÁD

lékkúp pereme a tektonikusán preformált nyugat-keleti völgytengely mentén egyre alacsonyabb szinteken, végül a Sajó völgy talpára érkezve az Avas-Akasztó-bérc völgy kapuban nyílt ki és terült szét terebélyes legyező alakban, a mai város keleti szegélyén. A Miskolc diósgyőri árkos völgymedence

4 bezökkenését, illetve a Szinva nyugat-keleti folyásirányának kialakulását a tájrészlet északi oldalán az említett északnyugat-délkelet irányú eróziós és deráziós völgyek és völgyközi hátak formálódása kísérte. A város Diósgyőr-Vár-tető és Avas-tető vonaltól délre eső területének domborzatára a Szinva-völgy árkos bezökkenése előtt szintén északnyugat-délkelet futásirányú völgyek és hátak voltak jellemzők, hiszen eredetileg ugyanahhoz a felszínhez tartoztak. Ezután feltehetően az alsó- és középső-pleisztocénben neotektonikus besüllyedés nyomán jött létre a Hejőnek a forrástól az Egyetemvárosig tartó délnyugat-északkelet, innen pedig északnyugat-délkelet tengelyű folyásszakasza. Ehhez igazodva alakultak ki az eróziósderáziós oldalvölgyek. így az előzővel szemben egy egészen új arculatú domborzat keletkezett. A Sajó-ároknak a miskolci kapu déli, Nyékládháza és Ernőd közötti szakasza talán még a harmadidőszak végi Pannon tó aljzatának megsüllyedésével keletkezett.

5 Felsőbb, Miskolc feletti szakasza viszont már alsó-pleisztocén korú lehet. A völgytalpat több méter vastagságú kavicsos-homokos folyóhordalék töltötte fel.

6 Ebből az üledékből formálódtak ezután ki a jellegzetes folyóvízi eróziós formák, a teraszok, folyóhátak és elhagyott medrek. Éghajlat A miskolci táj éghajlati jellemzői - bár mindössze mintegy 20 kilométernyi hosszúságú területről van szó - orográfiai tagoltsága miatt korántsem mondhatók egységesnek. Szisztematikus eltérés mutatkozik az alacsonyabb, a Nagyalföld folytatásához tartozó síksági terület és a középhegységi domborzat klímája között. Az évi középhőmér4 RINGER Á. 1994. 27-61. p. 5 RINGER Á. 1994. 61-72. p. 6 FRANYÓ F. 1966. 153-176. p.