Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)

MISKOLC TÖRTÉNETÉNEK FÖLDRAJZI HÁTTERE - RINGER ÁRPÁD

A Bükk a felsőkréta-alsóeocén idején nyerte el átbuktatott és fölpikkelyezett redőkből és takarókból álló, gyűrthegységi szerkezetét. Az utóbbi évtizedek úgynevezett lemeztektonikai szemlélete szerint a jelenleginél jóval nagyobb kiterjedésű hegység az eocén korszak elején érkezett mai helyére. Ekkor az ellentétes irányban dél felé mozgó Európa lemeznek ütközve összetöredezett, peremei megsüllyedtek és e részeket elöntötte a tenger.

1 A peremek süllyedése egyes szakaszokon tartósnak bizonyult. Például kelet felé, Miskolc belterülete irányába látványos lépcsőben törik le a felszín. A lezökkent bércek a város alatt sok száz méter mélységben húzódnak. Az alaphegység nagy szerkezeti lépcsőződésének felszíni tükröződése a miskolci táj imént ismertetett hármas tagolódása. A lezökkent alaphegység területén az eocéntől a pannon végéig többször nyomult előre, majd húzódott vissza a tenger. Később a Pannon tó, vastag üledéksort rakott le rajta, amelyet közbetelepült széntelepek és miocén riolittufák tagolnak. Az összlet fedőjében vitatott eredetű szarmata-pannon mészkőkavics takaró jelentkezik. A harmadidőszak végén megélénkült tektonizmus a felszínt északkelet-délnyugat és erre merőleges irányú kereszttörések mentén sakktáblaszerűen feldarabolta. Ezzel egyidejűleg kezdődött meg a Bükk intenzív kiemelkedése, hegységgé formálódása.

2 A negyedidőszakban a további kiemelkedés és felszínalakulás eredményeként jött létre a hegység és környezetének mai arculata, s rajta a miskolci tájé. A domborzati formakincs sajátos feszínformálódást tükröz, amilyet a markáns klímaingadozások határoztak meg. Ezek nyomán kavicsolódtak fel a völgytalpak és képződtek rajtuk teraszok; ülepedtek le a löszök és a lösszerű üledékek a magasabb felszíneken és fejlődött ki rajtuk talajtakaró. De ugyanúgy a hideg és meleg éghajlati szakaszokat követve burkolóztak váltakozva fagyaprózódási törmelékükbe, majd talajtakaróba a karsztos vonulatok, amelyekben barlangüregek formálódtak és töltődtek fel, magukba rejtve az emberi régmúlt értékes emlékeit. (1. ábra) 1 HEVESI A. 1996. 2. p. 2 BALOGH K. 1964. 2. p.