Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)

MISKOLC TÖRTÉNETÉNEK FÖLDRAJZI HÁTTERE - RINGER ÁRPÁD

A miskolci táj második domborzattípusa a Varbó-SajóbábonyMályi-Kisgyőr határai közé eső és észak-dél irányban elkeskenyedő hegylábfelszín. Az előzőnél jóval fiatalabb, harmadidőszaki tengeri és szárazföldi üledékes és vulkáni kőzetekből épül föl. Völgyes vízhálózata szintén fiatalabb az előző domborzattípuséhoz képest: főként jégkori eredetű. Átlagos tengerszint feletti magassága 200-400 méter. Domborzatát lejtés irányú konszekvens és erre merőleges szubszekvens völgyek tagolják, gazdag pleisztocén, részben periglaciális formakinccsel. Éghajlata az ország hűvös, hegyvidéki területének nedves, hideg telű változatához tartozik. Talajtakarója változatos: jelenkori erdő, mezőségi és réti talajtípusok, illetve jégkori interglaciális és interstadiális maradvány, vagy reziduális talajok mozaikjaiból áll. Eredeti holocén növénytársulása a cseres-tölgyes volt. Állatvilágában az emlősök közül mindmáig gyakori a vaddisznó, a mezei nyúl és a róka. De a mögöttes magasabb vonulatok erdeiből le-levált ide még az őz és olykor a szarvas is. Nagyobb jellegzetes madarai a fogoly és a fácán, továbbá a ragadozó vércse és a sas. A domborzattípus legjellemzőbb ipari hasznosítási oldala az ásványvagyon-kitermelés volt. Az eddig ismert legrégibb bányaművelés később tárgyalandó emléke a Neander-völgyi ember korából származó avas-túzkövesi kovabánya. A mezőgazdasági területhasznosítás vonatkozásában a középkortól meghonosított szőlő- és gyümölcstermelést, továbbá a legeltető állattartást kell kiemelnünk. A hegylábi dombság a város földjének legrégibb, paleolit őslakóinak volt kedvelt lakóterülete. Ehhez képest az újkőkortól a középkorig e domborzattípusról csak igen kevés régészeti leletet ismerünk. Igazán pedig csak a XX. század második felének városnegyedei terjeszkedtek ki ide, ismét lakottá téve a miskolci tájnak ezt a részét. A harmadik, legalacsonyabb, síksági domborzattípus Szirmabesenyő és Kistokaj között terül el, a Sajó-árok völgytalpán. Abszolút magassága 105-120 méter. Lényegében a Nagyalföld Kazincbarcikáig és Edelényig húzódó fióknyúlványa részének tekinthető. A felszínét alkotó kőzetek és a rajtuk kialakult morfológiai formák a legfiatalabb: negyedidőszaki, s azon belül is főként felső-