Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)
MISKOLC TÖRTÉNETÉNEK FÖLDRAJZI HÁTTERE - RINGER ÁRPÁD
meg kell ismerkednünk a táj tagolódásával, kialakulásával és a benne foglalt állandó vagy éppen az idők során szintén változó hasznosítható erőforrásokkal. A MISKOLCI TÁJ DOMBORZATTÍPUSAI A nyugat-kelet irányban Ómassától Zsolcáig, észak-dél felé pedig Sajóbábonytól Mályiig húzódó miskolci közigazgatási terület alapvetően három nyugatról-keletre lépcsősen lealacsonyodó domborzattípusra tagolódik. Ezekre összefoglalóan az jellemző, hogy a tengerszint feletti magasság csökkenésével egyre fiatalabb a felszíni és felszínközeli kőzetek, a völgyrendszer és a vízhálózat kora. De ezt a tagolódását követi az eredeti - természetes - talajtakaró, a növényzet és az állatvilág alakulása is. Sőt, ezekhez igazodott a mindenkori antropogén környezethasznosítás is. A táj nyugati pólusán átlag 500-750 méter tengerszint feletti magasságba emelkedő karsztos középhegységi domborzattípusú, a központi Bükkhöz tartozik. Zömében ó- és középidei mészkövekből és palákból áll, gazdag és változatos karsztos formakinccsel. Domborzata, völgy- és vízrendszere a legrégibb. Ezek eredete még legalább a földtörténeti harmadidőszak végén megkezdődött felszínfejlődéshez kapcsolódik. Éghajlata Magyarország hűvös, hegyvidéki területének úgynevezett nedves, hideg telű változatához tartozik. Talajtakarója barna erdőtalaj és rendzina-változatokból áll. Növényzete karsztbokorerdővel tarkított cseres-tölgyes és ennek mészkedvelő változata. Az erdőtakaró faállományának értékesítése, a fakitermelés és erdőgazdálkodás kezdetei igen távoli múltra tekintenek vissza. Állatvilágát a mérsékelt égövi jellegzetes erdei állattársulás alkotja. Az emlősök közül a szarvas, őz és vaddisznó, a betelepített muflonnal ma már a vadgazdálkodásban értékesülnek. A vadászat mindmáig történt fennmaradása az őstörténeti régmúlt fő gazdálkodási típusát idézi. Ugyanúgy, mint az erdei termékek hajdani idők reliktumaként napjainkig továbbélő gyűjtögetése is. A domborzattípus számos karsztürege évezredek hosszú során át szolgált alkalmi szálláshelyül az itt megtelepülni kívánó ember számára.