Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)

Az iskolák

Gábor Áron Szakközépiskola és Művészeti Szakiskola (Bolyai Farkas u. 10.) Az M. Kir. Péch Antal Bánya, Kohó és Mély­fúró Ipari Iskolát 1949/1950-ben az oktatási mi­nisztérium önálló kohóipari gimnáziummá szer­vezte át. A miskolci „kohóipari" a mai Gábor Áron szakiskola jogelőd intézménye, amelynek alapiskolája a Soltész Nagy Kálmán és Bajcsy- Zsilinszky E. saroképítménye volt, főbejárattal a Bányakapitányság oldaláról. (Az épület mezőgaz­dasági gazdaképzőnek épült, majd a déli hom­lokzat kiépítése után ide települt a Bláthy Ottó Villamosipari Technikum.) Az iskola félévszázados évfordulójára megje­lent évkönyvben olvassuk, hogy „a korábban Nagybányán, Diósgyőrben és Tatabányán mű­ködő Bánya-, Kohó- és Mélyfúró szakiskola jog­utódja", amely az ország középfokú kohász és öntész szakemberigényeinek kielégítésére léte­sült Miskolcon. 1950-ben - a szakminisztérium, mint fenntartó megváltozásával - az iskola neve „Ipari Gimnázium Kohóipari Tagozat"-a lett. A gyakorlati oktatás más helyen, a Gépipari Középiskola (ma Andrássy Gyula) tanműhely­ében indult meg 1950-ben. Egy év múlva már a Kohóipari Minisztérium lett a „gazda", s az isko­la neve is 6. számú Kohóipari Technikumra vál­tozott. A kohász és öntész szakemberek iránti igény növekedése új iskola nyitását, vagy építé­sét kívánta meg. így épült fel a kohászati üzemek (később LKM) és a gépgyár (később DIGÉP) szom­szédságában az új iskola (akkor Árok u. volt a neve). Az 1951-ben átadott egyemeletes épületre később még egy szint került, amely diákotthon­ként működött. Az iskola bővítése (tornaterem, műhely) a tanítással egyidőben, a diákok közre­működésével folyt, hiszen a 11 osztályban 1951/ 1952-ben már több mint 400 diák tanulta a szak­mai ismereteket. 1953-ban a diákotthon elkülö­nült az iskolától (A Kis tábornok u. 32. sz. alatt új intézmény épült.) A Kohóipari Technikum 1954-ben vette fel a szabadságharc legendás ágyúöntőjének, Gábor Áronnak (1814-1849) a nevét. Az 1960-1970-es években az osztályok száma és a műhelyek alap­területe is növekedett (16 osztály, öntödei mű­hely, kúpolócsamok, új műhelycsarnok), s ez volt az a fejlődési út, amely a technikumból a szakkö­zépiskola felé mutatott. A szakközépiskola bejárata, 2006 372

Next

/
Thumbnails
Contents