Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)

Az iskolák

A Kohó- és Öntőipari Szakközépiskola bármennyire is speciális és egyedülálló volt az országba, csökkent az igény az itt képzett fiatalok munkája iránt. így új szakok jelentek meg az 1970-es évek közepén, mint pl. a hőenergetikus képzés. Ez ugyan nem talált támogatóra, de az

1980-as évek közepén-végén az országban először itt indult a fémipari minőségbiztosításszámítástechnikai szak tanítása.

Az iskola történetében nagyjelentőségű változás kezdődött az 1990-es évek elején. Iparművészeti szakközépiskolai tagozatot indított az iskola, amely ötvös, díszműkovács és alkalmazott grafikusokat képezett. Ehhez új műtermeket kellett kialakítani, ami további fejlesztést, s az igények növekedését eredményezte.

Az iskola - más szakközépiskolákhoz hasonlóan - bekapcsolódott a „világbanki" programba, amely a változó (megváltozott) munkaerőpiaci igényeknek megfelelően új képzősi modelleket hozott létre. A közgazdasági képzés mellett környezetvédelem- és vízgazdálkodási és informatikai szakok indultak.

A Gábor Áron Szakközépiskola neve immáron egy évtizede változatlan. Az iskola fél évszázados évfordulójára megjelentetett reprezentatív évkönyve részletesen tájékoztat a tradíció és a kreativitás eredményes iskolai összekapcsolódásáról (a textilműves, a bronzműves és szoboröntő, a bőrműves, a keramikus, az elektronikus grafikus, a szobrász diákok képzéséről, s tanáraik munkásságáról).

A szakközépiskola főbejárata, 2006

373