Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)

Az iskolák

1922-ben vetődött fel új iskolaépület szükségessége. 1924. nyarán értesülünk a Reggeli Hírlap c. napilapból, hogy Schadits Lajos (budapesti iskolaigazgató) tervei alapján, Árva Pál miskolci építész fogja a Soltész Nagy K. utcán adományozott városi telken 3 év alatt felépíteni az új fémipari szakiskolát. 1925-ben felavatták a telek belső részén álló egyemeletes műhelyépületet. 1927 tavaszára felépült a kétemeletes, két főhomlokzatú saroképület, amely meghatározta a Tisza I. és a Soltész Nagy K. u. arculatát is. A főépület második emeletén kollégiumot nyitottak, így a környék településeiről is fogadhattak 14. életévüket betöltött fiatalokat. Az épület- és műhelyegyüttes lehetőséget adott a bővítésre, így faipari szakkal bővült az iskola, s neve is megváltozott. 1926- 1941 között Magyar Királyi Fa- és Fémipari Szakiskola lett a neve. „A szomszédos vasgyárak - Zsolcai kapui üzemek - szükséglete érezhető a kétféle tanfolyam növendékeinek számában is - írta 1937-ben a Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap. A faipari szakon 3 év tanfolyam után záróvizsgát tett 11, fémipari szakon pedig 37 tanuló."

Az iskola „vándorolt" az oktatási és az ipari minisztériumok fennhatósága alatt. 1941-ben az Ipari Minisztérium alól visszakerült a közoktatásügyhöz, ami névváltozással és funkció-bővítéssel járt együtt. 1941-1947 között Gépipari Középiskola lett a neve, de egy darabig maradt a Fémipari Szakiskola is. (A kevés számú jelentkező miatt a fa- és fémipari szakmai képzés megszűnt.) Már a háború alatt megfogalmazódott, hogy ebben az iskolába „képzett magyar iparosokat és műszaki tisztviselőket" kell nevelni, akik az ipari munkások fölött az ellenőrzést és irányítást egyaránt el tudják látni. A cél tehát középvezető műszaki értelmiség nevelése volt.

A háború után, s összefüggésben az 1947-ben induló három éves ciklusú tervgazdálkodással az

iskola „gazdája" és neve is változott. Az Iparügyi Minisztérium Általános Gépészeti Műszaki Középiskolájaként működött 1947-1949 között. Az iskolák államosítását (1948) követően „számozott" iskolák lettek. (Ugyanez volt jellemző a vendéglátásra, a gyógyszertárakra, fűszer és más üzletekre, vagy a nemzeti vállalatokká alakult ipari üzemekre.) 1949-1950 között így lett az új név a 9. számú Állami Vas- Fém és Gépipari Gimnázium elnevezés. Aztán következtek az ötéves tervciklusok, s ezekhez igazodott az iskola neve, s a szakmai képzés jellege is. 1950-től 12. számú

Névadó ünnepség, 1993

364