Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)
Magyar nyelvű összegzés
mostani négy évtizede jelképe a dombságnak és a városnak. A kilátóból körbe járathatja az ember a tekintetét a városon, a tájon, s ismerkedhet a múlttal is, hiszen a kilátó teraszának kávéháza kiállító-hely és információs központ is egyben. Az olvasó ebben a fejezetben ismerkedhet meg a város címereivel, pecsétjeivel, más jelképeivel, így a város piros-sárga zászlajával. Megismerhetjük legkorábbi városábrázolásainkat (veduta) és térképeinket, amelyek jól mutatják az épített kömyezetbeni gyarapodást, a város határának „tágulását" bővülését is. Miskolc 1909-ben kapott a megyével (régióval) azonos szintű jogokat. Ennek az adománylevélnek (oklevél) aláírási dátuma lett a város napja. Ezt az ünnepet 1993-tól rendezi a város. A kiadvány második része nagy múltú középületeinket mutatja be. Legősibb az iskola az Avas alján, amelynek 16. századi falai között most múzeumi kiállításokat tekinthet meg a látogató. A 17. századi Dőry-kúriában Rákóczi Ferenc fejedelem többször is megszállt. Kevesebb 18, több 19. századi középületünk maradt fenn a védetté nyilvánított belvárosban. Az Almássy- kúria a 18. századot idézi, jelenleg itt működik az Európai Információs Pont (Európa-ház) is. A megyeháza és a városháza a 19. század építészetének emléke. A főutca nyomvonalába is behajtó színházunk napjainkban a közép-európai térség legmodernebb művészeti intézménye. Miskolc a 18. században a görög kereskedők, a 19. században és a 20. század első harmadában a zsidó kereskedők települése volt. A pénzvilág fontos épületei a város főutcáján elhelyezkedő bankok és biztosítók, amelyek szintén védett emlékek. Ebben a fejezetben találkozik az olvasó a vasúti közlekedés emlékeivel, az állomásokkal és a vasúti igazgatással, a postával és a hírközléssel, a közegészségüggyel (fürdők), vagy a jogszolgáltatás épületeivel. Ezek többnyire a 20. század elejének építészeti alkotásai. Külön fejezetet kívántak a terek és parkok, a város szobrai és kiemelkedő egyéniségei. Miskolc középkori terei beépültek, a terekből piacok, azokból utcák lettek. A középkori térre épült a Városi Galéria Művészeti Múzeum intézménye, s ugyancsak itt épült a legújabb kultúrcentrum egy filmszínház (mozi) helyén. A kevés terünk közül az ún. Erzsébet tér Európa egyik legszebb tere. A Városház-tér mai képe a 20. századot idézi. A város „teresítési" programjában megújulnak, átalakulnak a régi terek (Hősök tere, Petőfi tér, Bartók tér), másrészt új terek képződnek (új főtér a városháza és az Avas alatt). Egyre nagyobb hangsúlyt kap a víz, a növényzet, a modem utcabútor (Szinva terasz, Déryné utca, sétáló utcák). Tereinken a magyar történelem jeles alakjainak szobrai láthatók. Miskolc először állított emléket az államférfi Kossuth Lajosnak (1802-1894), Erzsébet királynénak (1837-1898) és az 1848/1849-es szabadságharc tábornokának, Görgey Arthumak (1818-1916). Az országos jelentőségű politikusok, művészek szobrai a 20. század elején készültek (Szemere Bertalan, Lévay József), de szobra van az Avasi Gimnázium előtt a miskolci születésű Szabó Lőrincnek (1900-1957) is. Miskolc számos tudást, művészt, politikust „adott" az országnak. A kötet a legjelesebbek közül is csak néhányukat tudta bemutatni. Paló- czy László Miskolc szülöttje és halottja volt, s hasonlóan országgyűlési követe (képviselője) Horváth Lajos. (Síremlékük az avasi domboldalról tekint a városra.) Széchenyi István (1791-1860) Miskolcon nagy tiszteletnek örvendett. Emlékét egykor a Nemzeti Kaszinó, díszserleg, üzletek is őrizték, de Miskolc róla nevezte el főutcáját is. Az Akadémiai Bizottság székházát éppúgy díszíti szobra, mint Miskolc fontos tereinek egyikét, a 604
