Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)
Iparos-, kereskedő- és polgárházak
Lévay József háza a Hunyadi utcán (Hunyadi János u. 4.) A város jelképévé vált Avas nemcsak műemlékegyütteséről, temetőiről, egykori és mostani vendéglátóhelyiről híres, hanem régi irodalmi asztaltársaságairól is. Ezek pedig a több évszázados pincékhez, a társalgás melletti poharazgatá- sokhoz kötődtek. Az első igazán híres írói asztal- társaság Lévay József emlékét idézi. A Hunyadi u. 4. szám alatti - műemlékké nyilvánított - házából jeles barátaival gyakorta megfordult a Jézus kútja fölötti pincéjében. Lévay irodalmi és baráti asztaltársaságának meghatározó egyénisége volt az 1817-ben született Tompa Mihály. Különleges kapcsolatukra a „koszorús költő" Lévay József így emlékezett vissza: „Évenként egyszer-kétszer lejött hozzánk. Lehozták dolgai, apró házi szükségei, amelyeket innen elégített ki, lehozták a barátság örömei, melyeket társaságunkban föltalált, s talán hozta az ifjú és gyermekkori emlék is, mely Borsodhoz, mint második szülőföldjéhez vonzotta... Érkezése mindig ünnep volt nálunk. Mi tanárok - akkoriban én is az voltam - hol egy, hol más barátunk asztalánál gyülekeztünk az ő tiszteletére." Lehet, hogy azért is emlékezett rá Lévay olyan mély ismereteket sugárzóan, mert ő volt az első, a végleg búcsút mondó barát, akiért az avasi „lélekharang" szólt. Az asztaltársaság tagjai, a borospoharak tulajdonosai rajtuk kívül a miskolci költő pap, Nyilas Samu, a vármegyei főorvos Bódogh Albert, a református gimnáziumi igazgató Soly- mossy Sámuel, a takarékpénztári igazgató Kra- udy József, a máramarosugocsai református esperes Csemák István, a megyei főlevéltámok Kun Ábrahám, a főgimnáziumi tanár Vágó József volt, s természetesen a házigazda: Szobránszy Sámuel és felesége. Poharakkal az asztaltársaságot Tóth László és felesége, Csemák Judit ajándékozta meg. Ezek közül elsőként Tompáé maradt gazdátlanul, s ezt idézi Lévay „Gyászoló poharak" című verse. Tompa 1868-ban halt meg, s fél évszázaddal később, 1918-ban Lévay József. Halála előtti évben, 1917 őszén a Petőfi Társaság felolvasó ülést tartott Miskolcon, s tizenkét tagja jött el, hogy így tisztelegjen az agg költő előtt. Ő volt az, aki három írói nemzedék feltűnését is nyomon követhette. Beszélt Petőfivel, aztán jöttek az újabbak: Az egyesület pecsétje Ml
