Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)
Vendéglátás, „szíveslátás"
a cukrász Schweitzerrel. A Borsod megyei Lapok 1885. 26. száma utal arra, hogy cukrászmesterünk részt vett egy kiállításon a fővárosban, s ott elismerésben részesült. Ezt követően a címtár, a két cégbírásági adat, majd a korabeli sajtó utal a tulajdonos személyére, élettörténetére. Ismereteinket összegezve megállapíthatjuk, hogy a Schweitzer család az apa, az özvegy, majd az idősebb fiú cégbejegyzésével működtette a cukrászdát 1842 előttől 1904 végéig. A vállalkozásban a város második cukrászdáját kell tisztelnünk, s mindezt azért (is), mert egy-egy szórványos és téves adattól eltekintve létezéséről és folyamatos működéséről eddig nem voltak ismereteink. A Schweitzer cukrászda legendája még élt az első világháború után is. Sugár Gyula a régi Miskolcról 1937-ben megjelentetett egy visszaemlékezés gyűjteményt. A „Bükk mellől" címet adta a kiadványnak, s alcímnek pedig a következőt: Vidám miskolci, borsodi történetek és egyéb elbeszélések. Ezek között lelhető fel az említett cukrászdáról szóló írás, amely több, mint egy évszázaddal visz bennünket vissza a történelemben, érzékeltetve a város akkori hangulatát, arculatát. „A város egyik legnépszerűbb helye az úrivilág találkozója a Sweitzer-féle cukrászda volt (a színház melletti Pilta-Xifkovits-féle épületben). Ez az előkelő cukrászda szinte kikívánkozott a régi város maradiságából. Nem hiába, hogy alapítója és gazdája Sweitzer Sámuel Párizsban tanul- nulta ki mesterségét, a magával hozott francia finomsága, messze híres kreációin is meglátszott. Ezidőtájban az országnak két nevezetes cukrászdája volt: az egyik Budapesten a régi „Schneider Vier Ecken" a későbbi Gizella-téri, most pedig a Vörösmarty-téren lévő Kugler-féle cukrászda (Gerbeaud), a másik a miskolci Sweitzer-féle cukrászda, mely mindenképpen megállotta helyét a nagyhírű budapesti cukrászda mellett is. Ebben a miskolci intim cukrászdában sokan megfordultak az előkelőségek közül. Ott lehetett látni Xif- kovits Emût, a konzervatív urat, a daliás termetű nyugalmazott huszárőmagyot, és szenvedélyes borsodi gazdát barátjával, a király keresztfiával, gróf Szirmay Alfréddal, kihez évtizedes barátság fűzte. A gróf gyakran járt be Miskolcra, hol híres négyfogatával, hol lóháton lovásza, kutyái kíséretében. Megjelenése egy-egy szenzáció számba ment. Ritka férfiszépség volt ez az acélember, kinek szarvasbőr nadrágja úgy feszült izmos lábaira, hogy sok primadonna trikója sem különben. Teli Vilmosszerű kalapja, különös szabású lécpántos kabátja, sokáig mutatta a divatot az úrivilágban. Mulatozása, virtusai legendaszámba mentek. A cukrászda előtt egy zöld lóca is volt, hol nyári délutánonként a városi előkelőségek hányták-vetették meg a város dolgait, pletykáit, a boldog békevilág eseményeit." A színház árkádja alól nem is nehéz elképzelni az egykori lócát, s ennek a kornak az embereit. A cukrászda mai helye, 2006 452
