Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)
Nagy múltú középületeink
A színház építéstörténetéről (Déryné u. 1-5. sz.) 1843-ban Miskolc addigi történetének legnagyobb tűzvészét élte át. A kárlistán csaknem valamennyi középület, s közöttük a színház is szerepelt. A város újjáépítése közben 1846-ban került sor a színház „helyreállítására". Ekkor Szemere Bertalan a Miskolci Nemzeti Kaszinó elnöke néhány jeles miskolci személlyel elhatározta, hogy „az ország tehetősebb lakosait részvény- jegyzésre hívják fel, a Miskolcon építendő Nemzeti Színház költségeinek összehozatalára". Ennek a közért való „munkálódásnak" lett az eredménye, hogy megalakulhatott a részvénytársaság, elkezdődhetett az érdemi munka. Az épület megtervezésére hárman, háromféle módon vállalkoztak. Pest leghíresebb építészével, Hild Józseffel, a vármegye jelöltjével, Miks Ferenccel szemben Szemere Bertalan az olasz származású Giuseppe Cassanót (aláírása szerint Cassanó Józsefet) bízta meg a feladat megoldásával. A terv- készítéstől a megnyitásig eltelt évtized bizonyítja, hogy nem ez volt a legjobb megoldás. 1857-ben Ferenc Józsefet várták Miskolcra. Ez kellett ahhoz, hogy a színházat díszelőadás megtartására alkalmas állapotba hozzák. A történteket az a színlap világítja meg, amely erre az alkalomra készült, s amelyen a következő felirat, szöveg olvasható: „Ő cs. kir. Apostoli Felsége városunkat is szerencséltető körútja hódolati emlékéül, a miskolci nemzeti színház megnyitása alkalmával, folyó 1857-ik évi szeptember 3-án a pesti országos nemzeti színház több jeles tagjai és Latabár Endre színtársulata által, a miskolci nemzeti színház javára fog előadatni Marót Bán szoA színház az utcaképben, 1914 morújáték öt felvonásban, írta Vörösmarty Mihály, Marót bánt »Egressy úr hitvesét« »Jókainé asszony« Búd hadnagyot »Lendvai úr« adják." A megnyitási „szavallatot" Jókai Mór írta és Jókainé mondta el. A király látogatása ugyan elmaradt, de a megnyitó a tervezettnek megfelelően „tartatott meg". Az épületről Egressy Gábor nem éppen hízelgőén ír, kiemelve, hogy előcsarnokából éktelen, otromba lépcső vezet fel, s az öltözőszobákról is megfeledkeztek. Érthető, hogy a színház ügye nemcsak a színészeket, hanem a közvéleményt, s főleg a sajtót foglalkoztatta. 1899-ben írta a helyi 56
