Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)

Terek, szobrok, emberek

aszfaltozás után a Felsőmagyarország c. lap így írt: „Mint egy hatalmas szennyfolt éktelenkedett a zenepalota tövében, szemben a Luhter-házzal. Már-már úgy látszott, legyőzi az emberi végességet, tói éli a zenepalotát, a várost, hiszen előbb is született. Ő maga volt az ősszenny az őstalajon. Kivégezték. Kimúlt. Vége! Asztalterítőt borítottak fekete hullája fölé. Helyén a négy gyalogjáróval arányosra osztott utóda, az új Luthert-téri piac lett, amely sima aszfaltja könnyen takarítható."

A térnek volt más neve is, itt volt az emberpiac, itt ténferegtek sokan abban a reményben, hogy napi munkát kapnak valahol. Az emberpiac után, 1945-ben a térre szovjet emlékmű került, amelyet 1993-ban lebontottak. Az emlékmű a Hősök temetőjébe került. A bontás során emberi maradványok nem kerültek elő, viszont láthatók voltak a 19. századi itt állt malom padozatmaradványai. A Bartók tér azóta parkírozva, tavasszal virágba borulva várja a városrendezők újabb elképzeléseinek megvalósulását, egy szobrot, esetleg egy szökőkutat. (Valószínű, hogy „teresedő", szoborban is gazdagabbá váló városunkban egy szobor elhelyezése lenne itt is célszerű. Ezt indokolná a Városház téri Széchenyi szobor majd 2000-ben a Dísz téren elhelyezett Szent István szobor is. A Zenepalota előtti tér szinte sugallja, hogy Miskolcon született, vagy a városhoz erőteljesen kötődő zeneszerzőnek állítsanak itt maradandó emléket.)

A Luther-kert, a lelkészi hivatal és a bérház északi homlokzata, 2006

128