Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 10. (Miskolc, 2003)

A Kossuth utca görög kereskedő- és polgárházai, középületei

A Hotel Pannónia középkori telke és XX. századi építményei (Kossuth Lajos u. 2-4-6. sz.) Az 1990-ben felújított Hotel Pannónia helyén egykor a tapolcai apátság kúriája állott. A Pece medréig lenyúló telekre és építményeire 1504ben utal először megőrződött irat. A 14 méter széles, 200 méter hosszú ingatlanon számos fő- és melléképület állott, amelyet az eltelt évszázadokban a háborús események éppúgy pusztítottak, mint a természeti csapások. A XVIII. század elején 3 szobából, 2 boltból és egy mészárszékből álló, alápincézett épületet írtak itt össze. 17361743 között a meglévő főfalakra emelet került, amelyet a század vége előtt felújítottak. A XIX. században a görög boltbérlőket a zsidó kereskedők váltották fel, s az 1843-as tűzvész, majd az 1878. évi árvíz is komoly károsodást okozott az emeletes épület állagában. A tulajdonjog közben a tapolcai apátság megadományozottjához, a munkácsi püspökhöz került. Számos elképzelés és tulajdonosváltozás után 1894-ben a telek déli, főutcái szakaszán felépült a Pannónia szálló, amely fiinkcióját immár 110 éven keresztül megőrizte. A „Széchenyi és Kossuth utca sarkán fekvő ház" XIX. századvégi története Nádpataky László uradalmi felügyelő 1884-ben Miskolc város tanácsához küldött beadványával kezdődik. Átalakítási engedélyt kért a csatolt - de azóta elkallódott - alap- és homlokzati tervek alapján. Az építész-tervező a miskolci Blau Gyula volt, aki közel egy évtized elteltével, még 1892-ben is azt kéri, hogy „a munkácsi gör. kath. Püspökség Őméltóságának tulajdonát képező emeletes, úgynevezett Kúria épület"-et úgy kívánja átalakítani, hogy a Kossuth L. utca felőli főfal megmaradjon, a Széchenyi utca felőli főfalat lebontja a járda szintjéig, s azt újjáépíti, míg az épület keleti és északi főfalai szintén változatlanok maradnának. Az egyemeletes épületet kétemeletessé, a főutca meghatározó saroképítményévé kívánta átalakítani. A város építési bizottsága úgy foglalt állást, hogy a középkori alapfalak nem alkalmasak az épület nyugati és déli főhomlokzati falai megtartására, mert mindkét útszakaszon megváltoztak a szabályozási vonalak. A Kossuth utca szélessége nem bírja el a köznapi forgalmat, annak 10 méterre történő szélesítése elengedhetetlen. Ezért a Kossuth utcai főfalat le kell bontani, s azt 1,6-3,2 méterrel beljebb (keleti irányban) lehet csak felépíteni. A Széchenyi utcán a meglévő épület homlokzata a mellette álló épülettel szöget zár be, s megengedhetetlen, hogy a főutca építészeti képe „cikk-cakkban" épült házak által „alakíttassék", így itt is elengedhetetlen a bontás, s kötelező a két épület homlokzatát egyenes vonal mentén alakítani. Ez az építészeti előírás sokat elárul a város árvíz utáni, de még 1895 előtti rendezést megelőző állapotáról. Kitűnik, hogy a Kossuth utca szűk, s ha a 10 méter széles utca kialakítása 3,6 méter korrekciót kívánt, a középkori, városon átvezető útvonal szélessége a Kossuth-Széchenyi utcák találkozásánál alig haladta meg a 6 métert,