Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 10. (Miskolc, 2003)

A Kossuth utca görög kereskedő- és polgárházai, középületei

s ebbe benne foglaltatott mindkét oldalról egy keskeny járda is. Másrészt az 1894-ben felépített, kétemeletes szálloda nem arra a pincerendszerre épült, amely a középkori oklevelekben szerepel. Ez ad magyarázatot arra, hogy az 1990-ben történt felújításkor a feltárt pince és a felépítmény nem illeszkedett egymáshoz, „elcsúszott" egymástól, amelynek magyarázatát a most előkerült iratok adják. 1893 elején a város kiadta az engedélyt, de előírta a következők szigorú betartását: „1. Miután a Széchenyi utca számos törései és egyenetlen vonala úgy közlekedési, mint szépészeti tekinteteknél fogva ezen utca lehetőség szerinti szabályozását igényli és mivel jelen esetben az átalakítandó ház Széchenyi utca felőli falának az alapokig történendő lebontása terveztetik, az építtető városrendezési szempontból oda utasítandó, hogy ezen fal a Rácz György gyógyszerész-féle ház falának meghosszabbított vonalába helyeztessék mely esetben a ház sarokpontja 1,80 méterrel kifelé helyeztetik. 2. A Kossuth utcai rizalit elmarad, hogy az ezen oldalon majdan kiépítendő járda területe meg ne szűkítessék. 3. Az udvar egész területe burkoltassék, s a megmaradó - Pecére néző - földszintes épület udvara az előbbivel összevonattassék." Az előírásokból kitűnik, hogy az új, kétemeletes épülettől északra, a Kossuth u. és Pece patak által határolt területen volt még egy földszintes épület, s a belső udvari részen még gazdasági célokat szolgáló melléképületek. Az építkezés nem vett igénybe egy teljes évet sem, hiszen Blau Gyula már október végén megkérte a lakhatási engedélyt. Egy fél évre volt szükség az épület „belakására", felszerelésére, s valószínű a tulajdonosváltásra is. A munkácsi püspökség neve és aláírása ugyanis többé nem jelenik meg az iratokon, a város név- és címjegyzéke Blau Gyulát és nejét tünteti fel tulajdonosként. Az elkészült épületet tehát ők vásárolták meg a püspökségtől, s vendéglátó-ipari célra ők lettek néhány évtizedig a bérbeadók. A Borsodmegyei Lapok 1894. július 15-ei száma közölte először, hogy „megnyílt az újonnan felépült Pannónia Szálló". Délelőtt a kávéházat nyitották meg, este pedig a szállodai részt és az éttermet. Az étterem „különösen este, midőn felgyúlott a gázlámpák sokasága, már az utczáról a fővárosra emlékeztető impozáns képet nyújtott" - lelkendezett a sajtó tudósítója. A tulajdonos az épület és szálloda első bérlőjének Hipsch Nándort választotta, aki korábban a pesti Pannónia Szálloda bérlője volt. 1916-ban Blau Gyula már fővárosi építész volt, de tulajdonát megtartotta, s arra funkcióváltással összekapcsolt építési engedélyt kért. Részvénytársaságot hozott létre, hogy az épület földszintjét - a Kossuth utcáról biztosított külön be- és kijárattal ellátva - filmszínházzá alakíthassa. Másrészt az emeleten közel száz helyiséget magába foglaló bérlakásokat kívánt kialakítani. Blau Gyula elképzeléseit nem fogadta a város, amelyből belügyminisztériumi fellebbezés következett. A dokumentumok rávilágítanak a korabeli Miskolc filmszínház kultúrájára is. A városi szabályozás „a mozgófényképelőadások rendezésére kiadható játszási engedélyek számát háromban állapírja meg, s azt is értékesítés, tehát bérbeadás céljából teszi." Tehát nincs annak jogi akadálya, hogy a negyedik filmszínházat ő nyithassa meg. Miskolcon egyébként olyan földalatti mozihelyiségek működnek - ti. Apolló a Weidlich-bérpalota belső, északi udvari részében -, ahol 2-2 kijárat mellett 4-500 embert zsúfolnak össze - fogalmaz indoklásában. Másutt a színház és mozi kapcsolatáról értekezik a sértés határát