Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 9. (Miskolc, 2002)

Városrendezési tervek és megvalósulásuk a XIX-XX. századi Miskolcon

gatósági épületet áthelyezi a Széchenyi utca meghosszabbított szakaszába, a mai Bajcsy-Zsilinszky E. utcába. Kereskedelmi- és népművészeti épületekkel telepítette be a Búza teret. (Ez a terv a tér keleti sarkában viszont nem gondolkodott a mai megjelenésű vásárcsarnokkal. A város vezetőinek az volt az elképzelése, hogy olyan épületekkel kell körülvenni a piacteret, amelyek emeleti része lakásként funkcionál, földszinti részén pedig kétsoros, kétfrontos üzletsor alakítható ki. A Búza teret így öt darab kétemeletes épülettömb vette volna körül, a tér maga mint 40 m széles, „belső piac" működött volna. Nem ez a terv valósult meg, hanem 1924-1926 között egy viszonylag gyors kivitelezésű vásárcsarnok épült fel.) A terv „kiszabadította" volna a görögkeleti templomot, s három irányból vezetett volna rá lakóutat. A Hősök tere közel mai formájában valósult volna meg. A Szinva patak partja rendezetten jelenik meg, s annak déli oldalát a tervező szerette volna jobban utcákkal feltárni. A terv szerint a város kelet-nyugati irányú forgalma a Széchenyi-Hunyadi utcákon, s a Győri kapun keresztül változatlanul bonyolódott volna, tehát a belváros tehermentesítésének lehetőségei nem vetődtek fel. Ami az elfogadott általános rendezési terv mellett (helyette?) megvalósult, olyan részletes rendezési koncepciónak nevezhető, amely más képet fest, de korántsem eredménytelenségre, tervszerűtlenségre utal. Hodobay polgármester végrehajtja (jobbára megvalósítja) az első világháború miatt elmaradt kövezési, parkosítási és közvilágítási programot. „Miskolc nyugat-európai ízléssel átépített kultúrváros lett ez alatt a hét év alatt (ti. 1922-1929). Utcai közvilágítása páratlan. Mindenütt villany- és gázvilágítás. ívlámpák a forgalmasabb utcákon, ami mind a biztonság és a kényelem feladatait szolgálja." - írja egy tanulmány a XX. század első harmadának végén. Az útépítési programhoz mederrendezési és hídépítési program társult, amelyet a „rohamosan" növekvő városi és átmenő közlekedés egyaránt megkívánt. (A Szinván 5, a Pecén 3 új hidat építettek, ill. újítottak fel.) Elkezdődött a MiskolcLillafüred-Felsőhámor közötti erdei vasút (LÁÉV) építése, az Eger-Lillafüred közötti hegyi út építése, a tervezett villamos helyett a buszjáratot, közlekedést rendszeresítik Miskolc és Tapolca között, „...szinte gomba módra nőttek ki a földből az autók. Ma már autóstandok vannak mindenütt és magánhasználatra is annyi autó van, hogy Budapest és Győr után Miskolc tartja a harmadik helyet Csonka-Magyarország autósorszámában." A város infrastruktúrájának változását jelzi, hogy 1925 körültői megjelennek az első utcai benzinkutak, s hozzákezdenek az autógarázsok építéséhez. A növekvő város megkívánta a második víz-főnyomócső megépítését. (A 400 mm-es, Tapolcáról induló vezeték első szakasza 1927-ben, a második az Avason át 1937-ben fejeződött be.) 1925., 1926., 1929. Miskolc építési és infrastrukturális beruházásainak történetében izgalmas és eredményes időszak. Az amerikai bankkölcsön számos helyi pénzintézet közreműködésével ekkor kerül az építtető és az építők kezéhez. 12 nagy beruházás kezdődik el, vagy fejeződik be külföldi tőke támogatással. Ezek között van egészségügyi és oktatási intézmény, mezőgazdasági és kereskedelmi beruházás, lakásépítés (szociális és városi bérlakások) de a város egészének „funkcionálását" segítő elképzelések, tervek megvalósítása is. Az 1934-1944 között eltelt időszakot ezek az építkezések jellemzik. Hodobay Sándort, aki 1922-1935 között volt polgármestere a városnak, a történetírás ezért is nevezi „Nagy-Miskolc atyjá-