Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 9. (Miskolc, 2002)

Városrendezési tervek és megvalósulásuk a XIX-XX. századi Miskolcon

nak." Hodobay Sándor polgármester idején számos szakember - közgazdász, jogász, építész, történész, politikus - fejtette ki véleményét és elgondolását Nagy-Miskolc létrehozásáról. A települések lakosságát és társadalmi rétegződését tekintve 1929-ben Zsedényi Béla írja, hogy Miskolc „Diósgyőrrel és Hejőcsabával csaknem teljesen egybeépülve, e két községgel együtt ma már, különösen a szellemi és kulturális élet beállításában nézve a kérdést, teljes és zárt egységet alkot." Zsedényinek természetesen nem volt igaza e véleményformálásában, s messze kerülte azokat a kérdéseket, amelyek az építészeti arculat kialakítását, a települések közötti kapcsolatok (pl. közlekedés) működtetését érintették, hiszen a cél - két évtizeddel Miskolc önálló törvényhatósággá nyilvánítása után - Nagy-Miskolc létrehozása volt, amelynek Szegedhez és Debrecenhez hasonlóan el lehetett volna érni a százezres lélekszámot. Ujabb évtized elteltével, 1939-ben NagyMiskolc ügye még mindig a „terv" szintjén állt. Miskolc határa ekkor 9 283 kh volt. (A külső határ 1925 és 1935 között lényegében nem változott. 1935-ben csatolták a városhoz Hejőcsabától a Martin-telepet, amely kb. 200 kh. területet és 2 354 fő létszámnövekedést jelentett.) A „csatlakozásra kiszemelt" Diósgyőr nagyközség külső határa 20 726 kh volt, amely belső, beépített határában négy „városrész" települt. Maga Diósgyőr, amellyel összeépült Újdiósgyőr (Újgyőr), a Vasgyár (két nagy gyártelepével), illetve Pereces bányatelep (amely bányavasúton volt legkönnyebben megközelíthető). A 2 052 házból álló Diósgyőr lakossága 21 776 lélek, akik Miskolcot elsősorban villamossal tudták elérni. A Lillafüredi Állami Erdei Vasútnak a község területén 6 megállóhelye volt, míg a vasúti kapcsolatot Hejőcsaba felől biztosították a MÁV miskolci állomásával. A buszjárat két helyen állt meg a nagyközségben, amely valóban azt jelenti, hogy Miskolccal közlekedési kapcsolata kifogástalannak nevezhető. Görömböly területe 6 734 kh. volt, s első „lépcsőben" a városhoz való csatlakozását azért nem tervezték, mert 2 439 fő lakója 399 belterületi és 309 külterületi lakóházban, tehát meglehetősen „szórtan" élt. Történelmi kapcsolata volt Tapolcával, de a vasúti kapcsolatot Hejőcsabán (2,5 km) keresztül tarthatta Miskolccal (5 km). (Tapolcafürdő ekkor már hivatalosan is Miskolc város része, üdülőövezete volt.) A lakosság egy része a diósgyőri vasgyárban, más része a község tégla- és cserépgyárában dolgozott. A tapolcai mészkőbánya (MÁK=Magyar Általános Kőszénbánya Rt. működtetésében) és a kőbánya fölötti agyagbánya szintén sok görömbölyinek adott munkát. A település lakóinak ipari kötődése így erőteljesebb volt, mint a föld hiányában a mezőgazdasági kötődés. Hejőcsaba határa lényegesen kisebb, 1 710 kh. volt. A település 4 013 lakója 520 belterületi és 167 külterületi házban élt. A szűkös határ miatt a település nem lehetett Miskolc „kertje", lakói jobbára az iparban találtak megélhetést. Hejőcsaba Miskolccal negyedóránként közlekedő villamossal volt összekötve, de vasútállomása volt a Tapolcára közlekedő keskenyvágányú iparvasútnak, s busz kapcsolata is képesnek mutatkozott a lakosság közlekedési-mozgási igényei kielégítésére." 1939-et egy évtizeddel megelőzően Hejőcsaba határa és lakossága is nagyobb, ill. több volt. Ennek oka Miskolc erőteljes terjeszkedésében keresendő. Volt idő, amikor az 1880-as Miskolchoz csatolást megelőzően Mindszent település is Hejőcsabához tartozott.