Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 9. (Miskolc, 2002)

Városrendezési tervek és megvalósulásuk a XIX-XX. századi Miskolcon

bad megelégednünk a folytonos építkezésekkel, hanem arra is figyelemmel kell lennünk, hogy az építkezés a szabályozásnak megfelelőleg történjék. így azután fokonként elfogunk jutni oda, hogy városunk nagyobb anyagi áldozatok nélkül is szabályozva lesz. Ezzel azonban nem azt akartuk mondani, hogy anyagi áldozatra nem szorul a szabályozás, mert hiszen csak a szükséges legkisebb kisajátítás is pénzbe kerül. A vízvezeték és csatornázás is városunk nélkülözhetetlen közszükségletét képezi, megköveteli ennek létesítését, a közegészség, köztisztaság és tűzbiztonság. Miután ezen korszakalkotó reformtervek közszükségletét hangoztattuk, ezzel kapcsolatban el nem mulaszthatjuk felhívni az intéző körök figyelmét a helyi sajtóra. Nagyon üdvös volna, ha a helyi notabilitások neve a sajtóban nemcsak a hirdetési rovatban volna olvasható, hanem egy közérdekű czikk is megérdemelné, hogy ezalatt is szerepeljen becses nevük. A helyi sajtó munkásainak figyelme nem terjedhetik ki általánosságban mindenre, segítségükre kell tehát lenni a köz érdekében minden tollforgató egyénnek. Van most thema bőven, csak fel kell használni az alkalmat a sajtóban, mely a tárgyilagos eszmecserének mindenkor teret enged. A vitatkozás által tisztulnak az eszmék és ha így megtisztulva kerülnek a tárgyaló asztalra, akkor az elintézés nagyban megkönnyíttetik. Ha ily objektív eszmecserék fognak a szabályozás, csatornázás és vízvezeték létesítése körül fejlődni, akkor a hegyek vajúdásából nem fog egér születni. Borsodmegyei Lapok, 1897. induló ponthoz, a mai Bíróság épületéhez. „Sajátos - hangoztatják a bírálók -, hogy Miskolcz mai úthálózatában teret alig találunk, hogy mily módon tanácsoljuk átalakítani és rendezni ez irányban a mai úthálózatot, ezt a tervben megjelöltük." A szakvélemény mellett a „terv" mindössze egy várostérkép, amely 1897-ben készült, s érvényesítve a leírtakat, megalkotja a két körgyűrűt, az északi és déli tehermentesítő utak nyomvonalát. Utóbbi nem a mai Szilágyi D.-Király u.Ady E. u.-Szentpéteri-kapu nyomvonalon haladt volna, hanem a Soltész Nagy K. u.-Katalin uBúza téren át (a még nem létező Vásárcsarnok helyén) vezetett volna a Szentpéteri-kapui országútra. A „terv" a város centrumát, fő közlekedési útját lényegesen keletebbre tervezte, mint azt az Adler-Lippay elképzelés megfogalmazta. A város keleti, akkor még nem beépített, csupán néhány ipari üzemmel „terhelt" térségét „betelepítette" az átvezető főút mellett térből induló utcákkal, külön úthálózattal. (Az elképzelés töredékeiben sem valósult meg.) A várostörténet-írás eddigi sajátos eredménye, hogy a levéltárban fellelhető 1894-1898 közötti iratok (polgármesteri megbízás a két miskolci mérnök részére, az általuk elkészített emlékirat, annak mellékletei, nyomtatásban is megjelent közgyűlési jegyzőkönyv) értelmezhető egységet képeznek várostérkép melléklet nélkül. Ezt nevezhetnénk a komplett Adler-Lippay-féle tervanyagnak. A múzeum viszont őriz egy térképet, amelynek nincsen iratmelléklete, de a rajta ábrázolt rendezési elképzelések megfelelnek annak, amit a Mérnök és Építész Egylet Budapestről hivatalosan eljuttatott Miskolcra. Horváth Béla a térkép ismeretében, valamint a kézírások összehasonlítása után 1958-ban a következőket írja: „A város első szabályozási terve 1897 január-