Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 9. (Miskolc, 2002)

Városrendezési tervek és megvalósulásuk a XIX-XX. századi Miskolcon

KORSZAKALKOTÓ REFORMTERVEK Végre valahára vajúdnak a hegyek, hogy mi fog születni az még a jövő titka. A korszakalkotó reformtervek egész sorozata jutott felszínre és kezd haladni a megvalósulás felé. így lehet reményünk, hogy a teljes erővel megindult mozgalom városunk újjászületését fogja a közel jövőben eredményezni. Itt az ideje a tevékenységnek és hogy szakítsunk-e képzelődéssel. Ne csak hitegessük magunkat, hogy városunk az előkelő vidéki városok színvonalán áll, hanem bizonyítsuk is be, hogy minden tekintetben megérdemli Miskolcz város az „előkelő" epitheten ornanst. Ennek a bizonyítása pedig elég sok akadályba ütközik, melyeknek leküzdése után lesz meg csak a bizonyíték. Újjá szervezést és átalakítást igényel sok minden városunkban, a melynek szerencsésfekvésében rejlő kereskedelmi forgalmi és ipari fejlődésével, kell, hogy összhangba legyen külső kinézése is. Városunk tulajdonképeni fejlődése az 1879-ig évi árvíz idejénre vezethető vissza. Az árvíz veszedelem nemi hogy csüggesztette volna városunk lakosságát, hanem inkább kitartó munkára serkentette. Azonban e fejlődés, melyet azóta tapasztalunk nagy obb ár a egyéni érdekeknek megfelelő leg történt és a városi érdek csak annyiban talált kielégítésre, a mennyiben az egyéni érdek teljes kielégítésével kapcsolatban, a közérdek is véletlenül, akaratlanul vagy öntudatlanul részesült kielégítésben. Nem az volt a főczél az épületek létesítésénél, hogy azok mentén szabályos útvonal képződjék, hanem hogy a hely lehetőleges kihasználásával minél nagyobb és jövedelmezőbb házat építsenek. Nagyon kevesen törődtek a létesítés mikéntjével, csakis a befejezett munka dicsőségéből igyekeztek egyesek maguknak vindikálni dicsőséget. A kinek egészséges ivóvize van, mit törődik azzal, a kinek ivóvize a Szinva vagy Pecze szennyes víztartalmával van megfertőzve. A Szinva csak az első partmenti lakosoknak okozhat veszedelmet a víztömeget feltartóztató zsilip által, tehát mit törődjenek ezzel azok, kik ennek a veszélynek nincsenek kitéve. A Pecze árok csak a közellakók légkörét inficziálja bűzös kipárolgásával, tehát mit kell erről tudomást venni olyanoknak akik egészséges légkörben lakhatnak. A mellékutczák esőzések alkalmával nyakig sárosak, úgy hogy a gyalog vagy kocsi közlekedés alig lehetséges, erről nem vesz tudomást olyan ember, aki hozzá van szokva a Széchenyi-utcza sima tratairját végigmérni. A példáknak egész tömegét hozhatnánk fel a közdolgok eddigi elhanyagolására és csupán az egyéni érdekekre való törekvésnek. A városszabályozás, vízvezeték, csatornázás, ezen korszakalkotó reformtervek határkövet képeznek az egyéni érdek többre becsülése felett a közérdeknek. Ezek az intézmények tisztán a közérdek szempontjából létesülnek, de épen ezen körülmény az eddig tapasztalt egyéni érdekek miatt akadályokba fognak ütközni, hacsak bölcs gondolkozás után nem jut mindenki arra az ítéletre, hogy a közérdek felkarolása és e mellett az egyéni érdek háttérbe tolása minden városi polgárnak elválaszthatatlan kötelessége. Ha ezen elv fog meggyökerezni minden polgár lelkében, akkor nincs mitől tartani, hogy ezen korszakalkotó reformtervek a megvalósulás stádiumába lépnek, habár - mint ilyen nagy concescióju alkotásoknál nagyon természetes - még ezen kívül is számos akadály áll útban. A reformtervek közül a legfontosabb a városszabályozása, ennek végrehajtása képezné a keretét a többi reformterveknek, de szükségessége is leginkább fennforog, mivel a folytonos építkezések, melyeknek utóbbi években városunk színhelye és minek bizonyítékai a szaporodó téglagyárak, bizonyos rendszert igényelnek, melynek alapjai városunk képzett főmérnökének szabályozási tervében vannak lerakva. Ezentúl már nem sza-