Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 9. (Miskolc, 2002)

Városrendezési tervek és megvalósulásuk a XIX-XX. századi Miskolcon

Ki ne kivánná Miskolcznak a szépészet és aesthetika kívánalmai szerinti emelkedését? „ ' Ki ne óhajtaná, hogy a forgalmi érdekeknek megfelelő szélességgel bírjanak az utczák, szabályozottak legyenek a terek s ugy a külvárosi, mint a főforgalmi közlekedés a fejlődő város góczpontja, a közepe felé vezettessék ? I S végre kinek ne volna vágya az, hogy a fejlesztés, utczák szélesbitése. uj utak és utvonalok hasítása által olyan legyen, hogy ez által a közegészségügy kívánalmai és követelményei is teljes kielégítést nyerjenek ? ! Mindez vágya és őszinte óhajtása — nemcsak az uj Miskolcz végleges szabályozását és rendezését szivén viselő Soltész Nagy Kálmán polgármesternek, D r. Csát.hy Szabó István építési szakosztályi elnöknek és a tervezetet készítő Ádler Károly városi főmérnöknek, de Miskolcz város mindazon polgárának, kik Miskolcz városát szépnek, nagynak s a rendezettség kifogástalan színvonalán állónak kívánnák látni. Uj utvonalak nyitása, kis közökből megfelelő szélességű utczák varázsolása, s a meglevő utczáknak olyan szabályozása, hogy azok kiszélesbitve — nemcsak a forgalom, de a szépészet követt^iiényeinek is megfelljenek, oly kiadást hoz maga után, melyet ma még csak hozzávetőlegesen sem lehet megállap

ítani, Az „Új Miskolc". Borsodmegyei Lapok, 1894. lekedésben felváltották a buszok a Szemere uHejőcsaba közötti villamos-szárnyvonalat is. Az Adler-Lippay terv még két nagyívű gondolatot vetett fel. Egyik a személy, ill. rendezőpályaudvar és a Gömöri pályaudvar összekapcsolása felüljáróval, de ezt a nagy költségek miatt „céltalan"-nak tartották. (Azóta a Bajcsy-Zsilinszky E. úti felüljáró és a Gömöri felüljáró is megépült.) A másik gondolat a Városház térnek és a Széchenyi utcának egy körgyűrűvel való övezése. (A körgyűrű és a város más részén, így a déli tehermentesítő nyomvonalán (is) körgyűrűk, ill. közlekedési csomópontok kialakítása elképzelés és álom maradt!) Az elkészült városrendezési tervről a miskolci képviselőtestület szakvéleményt kért a Magyar Mérnök és Építész Egylettől. Az Egylet Lechner Lajos irányításával egy négy fős testületet bízott meg a szakvélemény megfogalmazására. A véleményben rögzítették, hogy „újabb tervjavaslatot készítettünk, amelyben átlagosan az eredeti terv is benne van." Mindezt azzal indokolták, hogy „a város mai úthálózata, habár összességében eléggé kedvezőnek tűnik is föl, mégis, már a mai kifejlett forgalmi igények tekintetéből is - elkerülhetetlenül megfelelő utak kiszélesítessenek, másrészt hogy új közlekedő vonalak nyittassanak. ... (az új főutakra, kör- és sugárutakra 24 m, a másodrendű főutakra 20 m, a város többi útjára 12-16 m széles, ill. útvonalakat terveztek, amelyeket) a város helyszínrajzában az általunk tervezett vonalakon mindenütt följegyeztünk."(!) A fővárosi tervezők olyan koncepciót javasoltak elfogadásra, amelyben a városrendezés a kör- és sugárutak együttesére épül. A város belső körútját, vagy körgyűrűjét háromnegyed részben meglévőnek tekintették. Ez a kör a mai Dózsa Gy. u.-Városház tér-Széchenyi u.-Ady E. u.-Szeles u - és Fazekas utcák által képezett zárt egységet. A másik körút a Dózsa Gy. u.-Kishunyad u.-Szent Anna templom-Nagy-Hunyad (Hunyadi u.)-Városház tér vonalában tért volna vissza a ki-