Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 9. (Miskolc, 2002)

Városrendezési tervek és megvalósulásuk a XIX-XX. századi Miskolcon

A HUNYAD-UTCZA SZABÁLYOZÁSA Miskolcz város képviselőtestülete legutóbb tartott ülésében elfogadta az építési szakbizottság javaslatát, melyet az a Nagyhunyad-utcza déli vonalának szabályozása ügyében szerkesztett. Ezen javaslat szerint, mint már annak idején ismertettük is, az utcza szélessége 19 méterben állapíttatik meg oly formám, hogy az utcza déli vonala a Mikuleczky háztól a sárga fürdóig párhuzamosan haladjon, mely végből egyes telekrészeknek az utczához való csatolása, némely telkek eltávolítása a némely a szabályozási vonalon kívül eső területnek 30 és 20 frt vételár mellett az illető telkekhez való csatolása elhatároztatott. Az ember piacz jelenlegi szélességének 42 méterre tervezett kiegészítése nem fogadtatott el, mert a megállapított szélesség a forgalmi és szépítészeti igényeknek megfelel. Midőn azonban ezen a forgalmi és szépítési tekintetek által az indokolt szabályozási vonal megállapítását a közgyűlés kimondja, tekintettel a város anyagi körülményeire egyidejűleg azt is elhatározta, mikép a szabályozási tervezet egyszerre ne hajtassék végre, hanem részletekben a kínálkozó alkalmakkal, vagyis a szabályozási vonalba eső házak, telkek kisajátítási időnként az illető telektulajdonosok által keresztülvinni szándékolt építkezések engedélyezésével egyidejűleg foganatosíttassék. - Ebből foly ólag a kisajátítás ez idő szerint egyedül a] esze István telkének illető részére foganatosíttatik, ezen telekre nézve is azonban oly-képen, hogy a megállapított szabályozási vonalon kívül eső területet a két szomszédos ház egyikének és pedig aMikuleczky és Sassy házaknak lebontásáig J esze István telektulajdonos ezen területet használat fejében az utczai színvonalon saját költségén vasrácsozattal ellátni tartozik. A megállapított szabályozási vonal szerint Jesze István nagy-hunyad-utczai telkéből az utczához 34 négyszögöl területet fog csatoltatni, melynek ára a Jesze-féle telek vételára arányának megfelelően négy szögméterenként 45 frt, összesen 1530frtban állapíttatik meg. Ezen határozat jóváhagyás czéljából még a vármegye bizottmányi közgyűléséhez terjesztetik fel. Borsodmegyei Lapok, 1894. hat-hét évtizeddel később, az 1960-1970-es években megvalósult. Miskolc a XIX. század végén temető-gondokkal (is) küzdött. A temetők jelentős részét már vagy körbeépítette, vagy megközelítette a város. (Az Avassal kapcsolatos későbbi nagy tervek komolyan vetették fel az avasi református temető megszüntetését is.) A tervezők a következőképpen gondolkodtak: „Városunk terjeszkedési iránya határozottan kétfelé konstatálható: ti. a Sajó völgye felé, keleti irányban, és Csaba felé, délkeleti irányban, úgy hogy egy-két évtized múlva a város középtengelye már körülbelül a Szentpéteri-kapu, Kazinczy-utcza és Szemere-útczákon át képzelt vonalban fog feküdni. Tekintve ezt a körülményt, továbbá azt, hogy a létesítendő közúti vasút a Szelesen át a Kazinczy utczába fog bekanyarodni; s innen nagyon kevés költséggel fog lehetni egy szárnyvágányt a Szentpéterikapu felé vezetni. Legalkalmasabb hely gyanánt vagy a Szentpéteri út jobb oldalán fekvő területet, vagy az Akasztó-bérczet ugyanezen út baloldalán kell kijelölnünk, azt hogy a kettő közül melyik alkalmasabb, próbaásások útján lehetne főleg eldönteni..." Valamivel több, mint hat évtized múlva itt jelölték ki a mai köztemetőt. A villamos helyett (amely a Szentpéteri kaput összekötötte volna Hejőcsabával, tehát az észak-déli főúton átszelte volna a várost) napjainkban buszok bonyolítják le a forgalmat, mint ahogy a köz-