Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 9. (Miskolc, 2002)

A Déryné utca kialakulása, telkeinek és építményeinek története

meg Kisfaludy Károly: A tatárok Magyarorszá­gon című darabját. (Báró Wesselényi Miklóst az 1833-ban alakult miskolci kaszinó tiszteletbeli tagjává választotta.) 1825-1828 között Pergő Celesztin színtársu­latának évi visszatéréseiről szólnak a feljegyzé­sek, s természetesen arról, hogy a megye igyek­szik a főurakat megnyerni a színház külső és bel­ső csinosítására, fejlesztésére. 36 olyan páholy készült 1826-ban, amelyek mindegyikén feltün­tették a „bérlő" családi címerét, s a páholyok kü­lön kulccsal voltak zárhatók. Az első „páholyvál­tók" között olvassuk Széchenyi István, Eszterhá­zy Mihály, Eszterházy Károly, Andrássy György, Battyáni Baptist, Károlyi György, Vay Ábrahám, Vay Miklós, Szirmay István, Erdődy György és Keglevits Miklós grófok neveit. A változó, s javu­ló színházi, színpadi körülmények sokban hozzá­járulhattak a színtársulatok visszatéréséhez. így Pergő Celesztin társulatát 1835-ben és 1836-ban is láthatták Miskolcon. Komlóssy Ferenc, aki 1829­ben járt a színházban 1836-ban is visszatért. Kilényi Dávid (1829) és Láng Ádám (1830) neve csak egyszer fordul elő. Ballá Károly - aki 1833­ban játszott először a színházban - 1841-ben, 1842-ben és a leégés évében 1843-ban is megfor­dult társulatával Miskolcon. A „nagy tűzvész" előtt 1835-ben Ujfalussy Sándor és 1836-ban Pály Elek társulata adott elő, illetve szerződött a színi bizottsággal. A színházégést követő közel másfél évtizedben (az új színház megnyitásáig) mindösz­sze nyolc színi direktor nevét ismerjük. Kőrösy Ferenc (1846), Várady Pál (1846), Somogyi Sán­dor (1847, 1848), Várossy József (1847, 1848), Hi­dasi Elek (1852), Kőszegi Endre (1854), Hetényi József (1854) és Pázmán Mihály (1856) társulatai három olyan helyen adhatták elő darabjaikat, ahol szállás, étkezés, és játéklehetőség is volt. Pázmány Mihály neve - még akkor is, ha élettörténetét pontosan nem ismerjük - többször előfordul Miskolcon. Először 1842-ben, Egressy Gábor vendégjátéka során szerepel a kőszínház színpadán. 1856-ban, mint színi direktor tartott jótékonysági előadást a kórház megsegítésére. 1860- ban egy színlapon felesége nevét olvassuk. 1861- 1862 közötti évadban szintén társulatával tartózkodik Miskolcon, s ekkor már az új szín­házban játszanak. 1873-ban - tehát első fellépése után közel három évtizeddel - Miskolcon halt meg. Pontosan három hónappal „előzte meg" Latabár Endrét. Sírhelyük is együtt - pontosabban egymás mellett - található az avasi temetőben. Pázmán Mihály a Latabár melletti Schabinszky­kriptában nyugszik. (Schabinszky Lászlónak Mis­kolc főutcáján, a mai Weidlich-palota helyén volt közismert fotó-műterme. Családi állapotát, kap­csolatait pontosan nem ismerjük, de Pázmán Mi­hállyal valamilyen „rokonsági fok" feltételezhető.) A színigazgatók által jelzett második korszak Latabár Endre nevével 1857-ben kezdődik, s Ballá Kálmán nevével 1907-ben fejeződik be. La­tabár öt alkalommal ill. négy „szakaszban" is je­len volt a városban: 1857-1859 között, 1860-1863 között, 1869-ben és 1872-ben. Mielőtt a Latabár­dokumetumokat bemutatnánk, csak a felsorolás erejéig említjük meg e korszak társulatigazgatóit: Molnár György (1859-1861), Pázmán Mihály má­sodik alkalommal (1861-1862), Benedek József és Kocsisovszky Gusztáv (1862-1863), Szabó József és Filippovics István (1863), Láng Boldizsár (1864), Gárdonyi Antal (1864-1865), Szilágyi Béla (1865-1866), Károlyi Lajos (1866-1868), Aradi Gerő (1867-1868), Egressi Ákos (1868-1870) és Sztupa Andor, valamint Hubay Gusztáv (1871­1872). A szerződések mindig az október 1. és ápri­lis 30. közötti „idényre", vagy „évadra" vonat-

Next

/
Thumbnails
Contents