Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 9. (Miskolc, 2002)
A Déryné utca kialakulása, telkeinek és építményeinek története
Különleges igazgatók, maradandó színháztörténeti korszakok a XIX. század utolsó és a XX. század első harmada között (Déryné u. 1. sz.) 1996 őszén a rekonstrukció részeként megnyílt a Színháztörténeti és Színészmúzeum. Az állandó tárlat a miskolci színészet történetét mutatja be, amelyet nagy igazgató egyéniségek „korszakolnak", s természetesen helyet kapnak ha csak jelzésszerűen is - tárgyakban és dokumentumokban ránk maradt színészhagyatékok. (Az állandó kiállítás egy része nyomonköveti a színházi építkezések, átalakítások történetét, tehát képet kapunk a mai Déryné u. 1-3-5. számokkal jelzett telkek és építményeinek történetéről is.) A kiállítás 1797-től napjainkig felsorolja ahol lehetséges bemutatja - azokat a színigazgatókat akik egymást követték, váltották Miskolcon, gyakorta több évadra szerződve a színház rt.-hoz. Az első világháború időszakától a várossal kötöttek szerződést, de ezek a szerződések már nem idényekről, évekről, hanem hosszabbrövidebb ciklusokról szóltak. Az eltelt 205 évet, ha korszakolni kéne, négy egymástól jól megkülönböztethető időszak mindenképpen kirajzolódik. A színháztörténeti feljegyzések a német Berndt Philipp miskolci „vándorszínészkedéséről" tesznek említést 1797-ben. 1801-1823 között az állandó színház felépítése előtt vendéglők, szállodák, céhes árulószínek adtak lehetőséget a magyar nyelvű vándorszínészek miskolci tartózkodására, így jegyezték meg az iratok 1801, 1802 és 1803-ban Kótsi János társulatának látogatását városunkban. 1804-1814 közötti egy évtized nem dokumentálható, oka éppúgy lehetett a vándorszínészek távolmaradása, mint a napóleoni háborúskodás. Az 1815-1821 közötti éveket Benke József és Murányi Zsigmond neve fémjelzi. Benke József az első, Miskolcon megtelepedett színész, aki 1815-ben (34 éves korában) a pesti színtársulattal került hozzánk, s fél évtizeden keresztül nemcsak „igazgatott", hanem játszott is. Miskolcon - színésztársával, Rácz Zsuzsannával kötött házasságából - 1817-ben született Judit nevű leánya, akit a magyar színháztörténet Jókainé Laborfalvi Rózaként ismer. Benke József 1820-ban „visszavonult" a színpadtól, azt Diósgyőrben tanítói katedrával váltotta fel. 1855-ben itt is halt meg, de Miskolcon a mindszenti római katolikus temetőben van a síremléke. A sírkő felirata szerint: itt nyugszik az Úrban Laborfalvi Benke József tanár. Meghalt 1855. aug. 15-én, életének 76ik évében. Emlékét siratják hálás leányai: Jókainé Róza és dr. Muray Istvánné Jozefin. Áldás hamvaira." Benke József az első olyan színésztanár, akinek hamvai ismert helyen nyugszanak Miskolcon. Az 1819. évi alapkőletételt 1823 augusztusában követte színházavatás, amelyen a megye által kinevezett színibizottság szorgoskodott. A bizottsági tagok közül ismert a várostörténetben Puky István, Ragályi János és Palóczy László neve. A nyitóelőadáson a társulat új igazgatója Éder György volt, aki báró Wesselényi Miklós színházi díszleteinek felhasználásával rendezte