Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 9. (Miskolc, 2002)
A Déryné utca kialakulása, telkeinek és építményeinek története
ról van szó. Az ingóságokban és ingatlanokban felhalmozott vagyon, a gazdagság mindenkor együttjárt a város társadalmában elfoglalt megkülönböztetett, kiemelt hellyel (a város irányításában vállalt szerepkörrel). A városi magistratus (képviselő testület) viszont státusszimbólumokat teremt és azokról, illetve azok adományozásáról dönt. „A városi társadalom számára a templomban elfoglalt hely fontos statusszimbólummá válik, - írja a Miskolc monográfiáiban Gyulai Éva - hiszen a magisztrátus adományozza meg a polgárokat templomi ülésekkel, méghozzá gyakran a városért végzett szolgálataik fejében: a templomi szék tehát az érdemek, a város társadalmában elfoglalt pozíció jelzőjévé válik. Nyilván nem véletlen az sem, hogy a székek adományozásakor pontosan megjelölik annak helyét is." A Dőryek (nevüket a Rákóczi-házként is ismert Dőry-kúria őrzi) már 1655-ben mint a legtekintélyesebb miskolci családok egyike széket kaptak az avasi templomban „az prédikálta szék mellett". A templomi székek adományok voltak, így természetes az is, hogy a megadományozott halála után perlekedés kezdődött a leszármazottak, s az „ új igénylők" között, így találkozunk ismét a Zabari névvel (is). Zabari Péter halála után leánya, Zsuzsanna férje, bizonyos Kéri Mátyás követeli meghalt apósa székét Dőry Ferenctől. A miskolci főbíró és a város tanácsa ez utóbbinak azért adományozta a templomi széket, mert „ezen protestáns az templomban maga kölségével kőből prédiálló széket csináltatott, azon templomban néhai Zabari Péter uram fiúi ágra levő defectussával azon miskolczi templomban lévő székhelyét... conferálta". Zabari Péternek tehát nem volt fiúági utódja, így leánya férje formáitjogot a templomi székre. Ez eredménytelen volt, de önmagában a családnév kihalása is elégséges ok volt az ősök emlékének elhomályosodulására, feledésbe merülésére. így a Zabari családot megörökítő utcaelnevezés is lassan kikopott a használatból, a köztudatból. Az utca új elnevezésére a kőszínház felépítése adott okot 1823-ban. A színház fő homlokzata erre az útvonalra nézett, sőt annak meghatározó épülete lett. így érthető, hogy évtizedeken keresztül a Színház utca, Színház utcája elnevezés gyökeresedik meg a köztudatban. Az 1880. évi miskolci népszámlálás (ház- és a ház lakóinak pontos számbavétele) még mindig Színház utca elnevezést használ. 1876. január 28-án Budapesten elhunyt Deák Ferenc, akinek emlékét a vármegyeháza dísztermében egész alakos festmény formájában őrizték meg. (Mindaddig ez a festmény jelentette a virágok elhelyezésére alkalmas kegyeleti helyet, amíg 1925-ben le nem leplezték egész alakos köztéri szobrát.) Az 1900-ban megjelent hivatalos miskolci utcajegyzék már Deák Ferenc utcának nevezi a város e legrégibb eredetű útját. 1950-től - immár több, mint fél évszázada - az útca a magyar színjátszás kiemelkedő egyénisége, Déryné nevét viseli. (Deák Ferenc emlékét viszont 1991től őrzi utcanév Hejőcsabán. A „haza bölcse"-nek nevezett Deák Ferencről négy évtizeden keresztül legfeljebb szobra mellett emlékezhettek meg. Dérynének viszont volt utcája a két világháború közötti Miskolcon, ez pedig a mai Tizeshonvéd-köz nevű utcaszakasz, ahol az 1920-as évek második felében felépítették a ma is meglévő - városi bérházakat.) A mai Déryné utca egykori jeles telek- és háztulajdonosai közül itt is kiemelésre méltó a Zabari (Szabari)-Kéry-Miskolczy kúria, amely az 5-7. számú telkeken állt és Dominkovits-ház, amely all. számú telken Giuseppe Cassano tervei alapján épült. A mai 216. számú telkek egykor egyetlen, Pecére lenyúló szalagtelket képeztek, s „Ráczkövi-fundus" néven ismertek. Az ezt követő telken épült a zsinagóga, amelyet korábban Almássy-fundusnak neveztek. (Nem tévesztendő össze a mai Városház tér 13. szám alatti Almássy kúriával.)
