Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 9. (Miskolc, 2002)

A Déryné utca kialakulása, telkeinek és építményeinek története

A „színházat építő részvényes társaság"-tói a „városi színház" megalakulásáig (1847-1914) (Széchenyi u. 27. sz., majd Déryné u. 1. sz.) A Boldogasszony utcán állt színházépület leégése után (1843. július 19-ei miskolci tűzvész) közel három évre volt szükség, amíg megteremtődtek az anyagi és szakmai feltételei egy új színház felépítésének. A biztosító társaság kárpótlást fizetett, az önkéntes adományok összege sem volt jelentéktelen. A városban megfordult színi társulatok jövedelmük, bevételük egy részével hasonlóan támogatták az újjáépítést. A vármegye új telket adományozott (de ez valójában két szomszédos telek cseréje volt, amely nagyobb színház felépítésének a lehetőségét biztosította). Anyagilag a legnagyobb segítséget az a részvénykibocsátás jelentette, amelynek kezdeményezője Szemere Bertalan volt, a Miskolci Kaszinó akkori elnöke. A „színházépítő részvényes társaság" 1847. március 27-én tartotta alakuló ülését, s a közgyűlés 350 db, egyenként 100 ezüstforint értékű részvényt bocsájtott ki. Ez jelentette a garanciát arra, hogy a 30 000 forintra tervezett építkezés hiánytalanul megvalósul. (A részvényeket a társaság évi 5%-os kamattal kívánta visszafizetni úgy, hogy a visszafizetés sorrendjét „sorhúzással" és évente döntötték el. A részvénytársaság tehát addig működhetett, amíg az utolsó részvény összegét vissza nem fizették, ekkortól a színház „automatikusan" a város tulajdonába kellett, hogy kerüljön.) Az építést támogató részvénytársaság megalakulását követően alig két hónappal már készen voltak az új színház tervei, s 1847. április közepe előtt az építkezés is elkezdődött. A levéltárból előkerült dokumentumon kettős felirat tanúskodik arról, hogy a színház épületét „tervezte: Cassanó József építész Budapest, 1847. május 13., valamint a „Miskolczi nemzeti színház alap rajzának másolata", amely alapján a Kaszinó, ill. az épület felújítása az 1880-as években megtörtént. Ez azért fontos, mert ugyan három tervező is vállalkozott a feladatra, az időközben megjelent szakirodalmi feldolgozásokból az derül ki, hogy a megye Hild Józsefet kérte meg a munkára, Szemere Bertalan pedig Cassanó Józsefet. A harmadik pályázó Miks Ferenc volt. Hild József plagizálással, koncepciójának „ellopásával" vádolta Cassanót, amelyet megerősített az a tény is, hogy utóbbi tervező - bár 1847-ben Miskolcra költözött - nem követte nyomon a kivitelezés eseményeit, s az építkezést befejezetlenül úgy hagyta itt, hogy a terveket is magával vitte, amelyek időközben eltűntek. Ez a most előkerült terv nem az eredeti, amelyet bizonyít, hogy 1847ben még nem használhatták a Budapest írást, de az eredetiről készült a másolat, amelyet az is bizonyít, hogy a színpad kiképzése másképpen valósult meg, mint ahogy az a terven látható. Ami az építész-tervező Cassanó József „menekülését" illeti, az építési időhatárok ezt nem látszanak igazolni. A kiviteli terv 1847. május 13án készült el, a pallérként leszerződött Váczi István már ezt megelőzően dolgozott, s a kőműves munkáját a megye 41 rab állandó dolgoztatásával segítette. (Ezek a munkálatok feltehetően az ugyancsak leégett katonai tiszti szállás romelta-